Betegszabadság és táppénz 2018/2019: Mi a különbség a betegszabadság és a táppénz között?
A betegség miatti keresőképtelenség első 15 napjára munkavállalóként betegszabadságra mehetünk. De kizárólag saját betegségünk esetén, és nem például beteg gyermekünk, más hozzátartozónk otthoni ápolása alatt. Naptári évenként munkáltatónk legfeljebb 15 munkanap betegszabadságot adhat ki, így az év közben kezdődő munkaviszony esetén az arányos résszel kell számolnunk. 
Kik is mehetnek betegszabadságra?
Röviden a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozók (pl. kft., bt., rt. alkalmazottai), valamint a kormánytisztviselői, állami szolgálati, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek. Következésképpen e körből kiesnek az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozás tagjai, hacsak nem munkaviszonyban végzik tevékenységüket, úgyszintén a megbízási jogviszonyban álló személyek.
Külön kategóriát képeznek az üzemi balesetet szenvedett munkavállalók, a foglalkozási betegség miatti, valamint a veszélyeztetett terhesség miatti keresőképtelenek. Ők már az első naptól táppénzre kerülnek.
Betegszabadság alatt munkáltatónk fizet juttatást, mégpedig a távolléti díj 70%-át, azzal, hogy ez az összeg még adó- és járulékköteles.
A keresőképtelenséget a háziorvos, kezelőorvos igazolja, kórházi ápolás esetén pedig kórházi igazolást szükséges beszereznünk.
Ki jogosult táppénzre?
A betegszabadságra jogosult munkavállaló részére a táppénz a betegszabadság lejártát követően indul, egyébként pedig a következő feltételeknek együttesen szükséges fennállnia:
- fennálló biztosítási jogviszony,
- a keresőképtelen személy pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, és
- az orvos által megállapított és igazolt keresőképtelenség.
Kihangsúlyozandó, hogy a táppénz az igazolt keresőképtelenség időtartamára jár, legfeljebb azonban egy évre, ezen belül pedig minden naptári napra, legyen az szabadnap, heti pihenőnap vagy munkaszüneti nap. A jogosultság időtartamából azonban le kell vonni az aktuális keresőképtelenséget megelőző 1 éven belül igénybe vett táppénz idejét.
A táppénz mértéke függ a biztosításban eltöltött időtől, valamint az esetleges kórházi ápolástól. Így a napi átlagkereset 60%-a, vagy 50%-a lehet.
A táppénz iránti kérelmet munkavállalóként munkáltatónkhoz vagyunk kötelesek benyújtani, egyéni vagy társas vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként, vagy önfoglalkoztatóként pedig a székhely szerint illetékes megyei kormányhivatal megyeszékhely szerinti járási hivatalához, főváros esetén a XIII. Kerületi Hivatalához.
A legfontosabb tehát, hogy a betegség miatti keresőképtelenség első 15 napjára betegszabadság, ezt követően táppénz jár, ha egyébként a feltételek fennállnak. A keresőképtelenség orvosi elbírálása pedig azonos szempontok szerint történik, akármelyik jogcímről legyen is szó.
One comment