ÍGY VESZIK EL A CSALÁDI PÓTLÉKOT >>> Hiába fenyítik a szegényeket, attól még nem járnak többen iskolába
Hiába a fenyegetés, hogyha hiányzik a gyerek az iskolából, megvonják a családi pótlékot, egyre több diák mulaszt ötven óránál többet. A nagyobbaknál is csak azért javulnak a statisztikák, mert 16 év felett már nem kell iskolába járni. Sok családban tanulás helyett dolgozni viszik a gyerekeket, az iskolák pedig inkább kitennék a problémás diákokat. 
A kormány 2010-ben foglalta törvénybe, hogy ha egy tanköteles gyereknek ötvennél több igazolatlan órája van, meg kell vonni a szülőktől a családi pótlékot, a gyereket pedig automatikusan védelembe kell venni. Azt remélték, hogy ezzel majd sikerül megregulázni az iskolakerülő diákokat és szüleiket.
Az intézkedés első pillantásra eredményesnek tűnik, hiszen 2011 óta évi 29 ezerről 13 ezer alá esett azoknak a diákoknak a száma, akikkel szemben alkalmazni kellett a szankciót. Azonban a Magyar Nemzet nemrég iskolatípusokra lebontva is kikérte az adatokat az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi), amiből kiderült, hogy az általános iskolásoknál közel sem ilyen jó a helyzet. A 2012/2013-as tanévben 5165, a 2013/2014-esben 5659, a 2014/2015-ösben pedig már 5920 általános iskolás gyerek volt érintett, főleg hatodikosok és hetedikesek. A középiskolákban valóban csökkent a mulasztók száma, de az Abcúgnak nyilatkozó szakértők szerint ez azért van, mert amióta 16 éves korra szállították le a tankötelezettséget, a problémás gyerekek egyszerűen kihullanak az iskolából.
Pedig a kormány 2012-ben még szigorított is a szabályokon. Addig a felfüggesztés ideje alatt külön számlán gyűjtötték a pénzt, amihez hozzáférhettek a szülők, ha a gyerek visszatért az iskolapadba. Azóta viszont a kieső összeg utólag sem jár. Ráadásul 30 igazolatlan óra után szabálysértési bírságot is kiszabnak, a szülőt pedig három hónapra kizárják a közmunkából, amivel az aktív korúak ellátására való jogosultságát is elveszíti.
Az intézkedés idén január óta az óvodásokra is vonatkozik: tizenegy igazolatlan nap már szabálysértésnek számít, húsz nap után pedig megvonják a családi pótlékot. A Magyar Nemzet szerint hónapról hónapra egyre több esetben kezdeményezik a támogatás megvonását óvodai mulasztás miatt. Januárban még csak 30 ilyen eset volt, májusban pedig már 113.
A büntetés főleg Borsod, Szabolcs és Hajdú-Bihar megyei, amúgy is szegénységben élő családokat érint, akiknél a támogatás megvonása jelentős kiesésnek számít. De ha ez tényleg így van, miért nincs a szankciónak visszatartó ereje?
Én is közmunkás vagyok, te is az leszel
“Nálunk két okból szokott kigyűlni az ötven igazolatlan óra. Egyrészt azért, mert a gyerek rossz társaságba keveredik, esetleg kábítószerezni kezd, ami bármilyen helyzetű családnál előfordulhat. Másrészt pedig a család rossz szociális helyzete miatt. Utóbbiból van a legtöbb” – írta le a helyzetet az Abcúgnak egy pécsi iskolai szociális munkás, aki kérte, hogy ne említsük a nevét.
„A 13-14 éves gyerekeket gyakran elviszik a szülők napszámba dolgozni, diót, makkot, gesztenyét szedni. Ilyenkor próbáljuk rávenni a szülőket, hogy mérlegeljék: amit megkeresnek a napszámmal, azt elbukják a családi pótlékkal. Van, amikor figyelembe veszik a tanácsot, és a 49. után egyetlen órát sem mulaszt a gyerek, de sokszor ez is hatástalan” – mondta. Egy Szabolcs megyei gyermekjóléti szolgálat vezetője szerint sok kamasz azért marad otthon, hogy vigyázzon a kisebb testvéreire, amíg a szülők közmunkán vannak vagy napszámban dolgoznak. Márpedig ha szükség van rá a családfenntartásban, az fontosabb a tanulásnál. Van, amikor egy gyerek annyira hozzászokik az otthoni napirendjéhez, hogy képtelenség visszaszoktatni az iskolába.
„Főleg ősszel van gond, nemcsak a dió- és a gesztenyeszezon miatt, hanem azért is, mert a beiskolázás megterhelő a családoknak, főleg ahol nincs munkából származó jövedelem. Hiába van ingyen a tankönyv, a tornaruhát, cipőt, füzetet, ceruzát és a többit nehéz beszerezni” – mondta a pécsi szociális munkás. “Nehéz őket visszahozni a nyári szünetről”.
A szabály szerint az első igazolatlan hiányzásnál az iskola köteles értesíteni a szülőt, a tizedéknél és a harmincadiknál pedig a kormányhivatalt és a gyermekjóléti szolgálatot is. A családgondozónak ilyenkor pontosan fel kell térképeznie a család működését, a szokásokat, és ki kell derítenie, miért nem jár iskolába a gyerek. Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgáltatok Országos Egyesületének elnöke szerint sokszor az derül ki, hogy a szegénységben élő családoknál nincs értéke a tanulásnak, a szülő sem tudja motiválni a gyereket. “Én is közmunkás vagyok, te is az leszel” – jellemezte az általános hozzáállást.
Az iskola inkább kipasszolja a gyereket
Takács szerint az emberek hajlamosak csak a szülők nyakába varrni a felelősséget, pedig az iskola is legalább ugyanannyira hibás, ráadásul sokszor inkább azon dolgozik, hogy megszabaduljon a problémás diákoktól. Takács mellett a már idézett Szabolcs megyei gyerekjólétis vezető is megerősítette, hogy a tanárok gyakran arra kérik a szülőket, vegyék a gyereküket magántanulói státuszba, így a családi pótlék is megmarad, és az iskolának sem kell tovább bajlódnia vele. Csakhogy így éppen a gyerek jár rosszul, akinek ezzel kőbe vésik a lemaradását.
„Óriási csatáink vannak az igazgatókkal. A tanárok szempontjából mindig a szülő és a gyerek a hibás, sosem halljuk, hogy az osztályfőnök is tehetett volna valamit, nem partnerek ebben, inkább kipasszolják a problémát” – mondta a szintén neve elhallgatását kérő Szabolcs megyei vezető.
Takács is úgy látja, hogy a tanárok negatívan állnak a problémás gyerekekhez. “Előfordul, hogy arra kérem az osztályfőnököt, emelje ki legalább a gyereknek egy jó tulajdonságát, de egyet sem tud mondani. Pedig tudjuk, hogy ezekre kellene építeni, fejleszteni, de a pedagógusoknak fogalmuk sincs, hogyan kell átformálni egy ilyen gyereket, mert senki sem tanította meg nekik”. Szerinte a büntetés helyett az lenne a megoldás, ha feltárnák, miben tehetséges a gyerek, és abban szerezne sikerélményt. Ehelyett a tanárok gyakran elintézik annyival, hogy “olyan leszel, mint az apád”, ami nem meglepő, hiszen gyakran ők maguk is kiégettek, és nincs is körülöttük megfelelő segédszemélyzet.
„A szegénykultúrában felnövő gyerekek hiperérzékenyek, elég egy rossz pillantás vagy mondat, azonnal agresszívvá válnak. Ezért igyekszünk bevonni őket különböző csoportokba, akár sportkörökbe, kézműves foglalkozásokba, bármibe, ahol dicséretet kaphatnak. Próbáljuk elhitetni velük, hogy van értelme tanulni” – mondta Takács. Az egyik Szabolcs megyei gyermekjóléti szolgálatnál a korrepetálás és a pszichológusi segítség mellett olyan meghívott vendégekkel is próbálnak hatni, akik szegény sorból származnak ugyan, mégis érettségit vagy diplomát szereztek. “Akad, amikor beválik, de nagyon ritkán” – mondta a szolgálat vezetője.
Ráadásul az iskolák olykor nem is értesítik időben a gyermekjóléti központot. “Volt már, hogy az iskolában dolgozó gyermekvédelmi felelős nem látta át az elektronikus naplót, és nem tűnt fel neki, milyen sok a mulasztás. Előfordul az is, hogy az osztályfőnök egyszerűen nem tudja, hogy kötelessége jelezni”.
Sokszor tehát a szülők és az iskola is támogatják a mulasztásokat, előbbi akár kényszerből, akár érdektelenségből, utóbbi pedig azért, hogy megszabaduljon a problémától. Takács szerint ehhez hozzájön az is, hogy a szegénységben élő családoknak sokkal rosszabb az érdekérvényesítő-képességük, mint a jobb módúaknak. “Lehet, hogy mások elintézik az orvosi igazolást a síelés idejére is, ezek a családok viszont akkor sem mindig mennek orvoshoz, ha tényleg szükséges lenne” – mondta. Igaz, Szabolcs megyében úgy látják, éppen az orvosokat kell meggyőzni arról, hogy ne adjanak igazolást minden apróságért.
Fordítva kellene gondolkodni
„Nem értem, miért gondoljuk, hogy ha megbüntetjük azokat, akik amúgy is rosszabb helyzetben vannak, az használ” – mondta Fejes József Balázs, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének munkatársa, aki a szegedi Motiváció Műhely vezetőjeként tanodai foglalkozásokat is szervez hátrányos helyzetűeknek. „Hiába a fenyegetés, a szegénységben élőkre épp az a jellemző, hogy a mindennapi túlélésre koncentrálnak, nem terveznek napokra, hetekre előre, nincs is rá energiájuk. Ezért nem működnek ezek az intézkedések”.
„Sokan azt mondják, elég jól elbeszélgetni a lógós gyerekkel, de alapvetően ez az egész az iskolarendszer problémáinak kicsúcsosodása. A lemorzsolódók többsége azok közül kerül ki, akik a legrosszabbul olvasnak. Nekik az iskola mindennap egy értelmetlen, demotiváló küzdelem. Az iskolarendszer nem tanította meg őket olvasni, ők pedig érthetően egy idő után nem akarnak járni. Ezt nem kellene a családok nyakába varrni” – mondta.
Fejes szerint fordított logikával kellene gondolkozni. “Dél-Amerikában és Mexikóban például plusz támogatáshoz juthatnak a hátrányos helyzetűek azáltal, ha a gyerek jár iskolába és rendesen tanul. Ráadásul ezt összekötik szűrővizsgálatokkal is, amelyekre ha elmegy a gyerek, az hosszú távon szintén megéri az államnak, mert kisebb eséllyel lesz beteg”.
Mindez nem jelenti azt, hogy a büntetésnek egyáltalán nincs visszatartó ereje. Vannak, akik szándékosan a 49. mulasztott óránál állnak meg, és bizonyára vannak, akik a szankciótól félve küldik iskolába a gyereküket. Más kérdés, hogy valóban hatékony-e az az iskolában eltöltött idő, amikor a kényszer miatt a gyerek és a tanár csak még jobban utálják egymást.
Takács Imre szerint az ilyen szankciónak csak nagyon egyedi esetekben lenne értelme, amikor a szülők és a tanárok is együttműködőek, a család minden segítséget megkap, valamiért mégsem sikerül célba érni. “Az a baj, hogy a mostani szabályozás nem vizsgálja, milyen okból marad ki a gyerek az iskolából, mindenkire ugyanaz vonatkozik”.
A már idézett pécsi iskolai szociális munkás szerint ha meg is maradna a mostani szabályozás, valamivel mindenképp ki kellene egészíteni. “Intenzív családgondozásra és több anyagi segítségre lenne szükség.