Felejthetetlen kétnapos kirándulás Magyarországon: irány a Hortobágy!
Két napot töltöttem a Hortobágyon, és kiderült, hogy nem csak a csoportosan odaterelgetett külföldi turistáknak lehet érdekes a pusztaprogram, hanem akár neked is. Mutatom, miért.
Láttál már naplementében, gémeskút mellett legelésző szürkemarha gulyát, hallottad a távolból közeledő ménes dobogását? Ettél együtt pásztorokkal slambucot és pörköltet, amit ők maguk főztek bográcsban? Leírva röhejesen giccses turistaprogramnak hangzik, de átélve olyan egyedi élmény, amit egyszer mindenkinek ki kell próbálni. Írom ezt úgy, hogy kevés dolog áll tőlem távolabb, mint a puszta-csikós-gulyás típusú magyarkodás.
Nyár elején viszont két napot a világörökségi Hortobágyi Nemzeti Parkban töltöttem, és olyan programokon vettem részt, amiket vétek lenne kihagynod. Mesélek mik ezek, és miért.
A Hortobágyi Nemzeti Park területéből közel 75 ezer hektár minősül világörökségi helyszínnek. Azért került fel a listára, mert kiemelkedő példája ember és természet harmonikus együttélésének, a hagyományos legeltető földhasználatnak. Állandó lakossága nincs, de áprilistól októberig a mai napig több száz állattartó legelteti itt szürkemarha gulyáját, rackajuh nyáját, ménesét – írja a Vilagorokseg.hu.
Éjszaka a pusztában
Éjszakázás szalmán, csillagos ég alatt, ébredezés annak a hangjaira, hogy éppen megérkezett egy tucat ló az itatóhoz… Ilyen, ha a pusztában éri az embert az éjjel. Bár a sokévnyi fesztiválozás miatt egy szabadtéren töltött éjszaka nem rettent meg, a pusztában alvás előtt azért volt bennem némi félsz. Aztán gyorsan kiderült, hogy óriási móka az egész pusztaprogram, sokkal nagyobb, mint amire bármikor gondoltam volna.
A buli – amin amúgy bárki részt vehet – a Mátai ménes istállójánál, Hortobágy-Mátán, a Nyerges presszóban indult, ahol pálinkával és pogácsával várták a csapatot. Innen szekérrel indultunk a puszta közepére. Néha megálltunk, hogy megnézzük a cirkuszi mutatványnak is beillő pusztaötöst, a vízibivalyokat, egy működő gémeskutat, egy szürkemarha-fogatot, végül pedig a csikósok bemutatóját a naplementében:
A végcél a szállásunkként szolgáló vendéghodály volt, ahol már várt ránk egy csapat pásztor, akikkel elég volt néhány szót váltani, és máris kiderült, hogy nem béna statiszták, hanem frankón a mai napig a pusztán, állattartásból élnek, a turisták szórakoztatása csak másodlagos elfoglaltságuk. Zseniális szürkermarha pörköltet és slambucot főztek nekünk, majd egy csillagász mesélt nekünk az éjszakai égboltról, és arról, hogyan segítette anno a pásztorok tájékozódását.
Az éjszakát szalmazsákon töltöttük, amiről kiderült, hogy – ha van nálad hálózsák, és kellő mennyiségű pálinkát ittál meg a többiekkel lefekvés előtt – nem is olyan kényelmetlen fekvőalkalmatosság. Reggel az ébredező természet hangjaira keltünk, majd a parasztreggeli után visszazötykölődtünk a kiindulópontunkra.
A következő ilyen pusztaprogramon szeptember 1-2. között lehet részt venni, ára felnőtteknek 35 ezer, gyerekeknek 18 ezer forint. Minden további infó és jegyvásárlás itt.
Kilenclyukú híd
Oké, ez távolról sem olyan világraszóló élmény, mint a fenti pusztakaland, de ha már a környéken jársz, nyilván ne hagyd ki a híres Kilenclyukú hidat se, amit Hortobágy falu központjában, a 33-as főút mentén találsz. A Hortobágy folyó felett átívelő, híd kilenc boltívre támaszkodó híd 1833-ra épült fel, előtte egy öreg fahíd volt itt amit macerás volt használható állapotban tartani.
És hogy minek ide híd a semmi közepére? „Az itt elhaladó út fontos kereskedelmi, és marhahajtó út volt évszázadokon keresztül Debrecen és Pest-Buda között. Éppen ezért a folyó ezen szakaszán már a kora középkorban biztonságos átkelőhelynek kellett lennie” – írja róla a nemzeti park honlapja.
Hortobágyi csárda és Pásztormúzeum
A Kilenclyukú híd egyik oldalán találod a Hortobágyi csárdát, másik oldalon a Pásztormúzeumot. Előbbiben a csárdák történelmével, a környék egykori életével, utóbbiban értelemszerűen a pásztorok világával ismerkedhetsz meg.
Tudtad például, hogy telefon híján anno az emberek a gémeskút rúdjával üzentek egymásnak?
Különböző rúdállás jelezte például, ha hivatalos ember érkezett, ha elkészült az ebéd, ha a kút vize nem iható, vagy ha nő tartózkodik a pásztorszálláson.
A két múzeum közös belépőjeggyel látogatható, a felnőtt jegy 1200 forint, a diák/nyugdíjas 600 forint. Nyitva tartás és minden további infó itt.
Vadaspark és pusztaszafari
A Pásztormúzeumban tudsz jegyet váltani a Hortobágy-Malomházán található vadasparkba is. Ide a múzeum mellől, óránként induló busszal juthatsz ki, a teljes program másfél órán át tart, nyitva tartás és jegyárak itt.
A parkba azért érdemes befizetni az egész családot, mert közelről láthattok farkast, sakált, vadlovakat, keselyűket, pelikánokat, vadmacskát, rókát, görényt, őzt, réti sast, nyári ludakat, nagy kócsagot, szürke gémet, darvakat, fehér és fekete gólyát. A vadasparki látogatás után következik a pusztaszafari, amin egy kisebb terepjáróba átszállva a legelőn, természetes élőhelyükön figyelheted meg a Przewalski vadlovat, a rekonstruált őstulkot, valamint a vadszamarat.
Miért ajánlom ezt az egészet?
Mert én tényleg azt gondoltam, hogy egy csoportos pusztaprogram kb. annyira autentikus műfaj, mint a paprikafüzéres belvárosi turisták lehúzására szakosodott helyek. A szupercuki állatok közelsége, az őszinte, dolgos pásztorokkal töltött másfél nap viszont meggyőzött, hogy tud ez a dolog hiteles, izgalmas és különleges lenni – egy kissé szkeptikus turistának is.