Bértábla 2019: szociális bértábla, pedagógus bértábla, közalkalmazotti bértábla tervezet, új egészségügyi szakdolgozói bértábla 2019 >>>

Bértábla 2019: szociális bértábla, pedagógus bértábla, közalkalmazotti bértábla tervezet, új egészségügyi szakdolgozói bértábla 2019 >>>

A közalkalmazottat közalkalmazotti jogviszony alapján munkabér illeti meg. Ahhoz, hogy a munkakörnek megfelelő munkabér megállapításra kerüljön, a közalkalmazottat be kell sorolni.

Közalkalmazotti jogviszonyban dolgozókat ellátott munkakörük és közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idejüket figyelembe véve jogszabály alapján 10 fizetési osztályba és 14 fizetési fokozatba lehet besorolni. A fizetési osztályok a közalkalmazotti munkakörök ellátásához előírt iskolai végzettséget, állam által elismert szakképesítést, szakképzettséget, illetve doktori címet, tudományos fokozatot jelentik.A fizetési fokozatok, pedig az osztályokhoz tartozó 14 fokozatot, vagyis a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időtartamot jelentik.

Változik az új bértábla mert, egy könyvtári dolgozó tavaly novemberben a munkaügyi bírósághoz fordult és azt kérte: semmisítsék meg a közalkalmazotti bértáblát.

Felsőfokú szaktanfolyami képesítéssel, 58 évesen, 35 évnyi szakmai tapasztalattal a háta mögött egy középfokú végzettségű pályakezdő bérét kapja az a könyvtári dolgozó, aki a méltatlan helyzetet megelégelve tavaly novemberben a munkaügyi bírósághoz fordult.

Azt kérte: semmisítsék meg a közalkalmazotti bértáblát. Az ítélet nem sokat váratott magára: az ügyet felkaroló Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) tájékoztatása szerint a bíróság nemrégiben alkotmánybírósági eljárást kezdeményezett az ügyben. Az indoklás szerint ugyanis az illetménytábla eredeti célja – a differenciálás, a közalkalmazotti pályán való előmeneteli lehetőség biztosítása – nem valósul meg, ez a funkcióvesztés pedig alaptörvény-ellenes helyzetet eredményez.

Az ügy hátterében az áll, hogy a közalkalmazotti illetménytáblát 2008-ban befagyasztották, holott azt éppen azért alkották meg 1992-ben, hogy – a végzettség és a pályán eltöltött idő szerint – jól átlátható, kiszámítható megélhetést biztosítson a közszférában dolgozóknak. A bértábla alapilletményei tehát 10 éve változatlanok, a minimálbért és a garantált bérminimumot viszont az utóbbi két évben jelentősen megemelték, emiatt pedig egymásra csúsztak a fizetések. Jelenleg a közalkalmazotti bértábla fizetési fokozatainak 71 százalékában alacsonyabbak az alapilletmények, mint a minimálbér vagy a garantált bérminimum.

Mivel azonban a garantált bérminimumot a legalább középfokú végzettséget előíró állásoknál kötelező megfizetni, a bírósághoz forduló dolgozó alapbérét januártól 55 232 forinttal ki kellett egészíteni, az így lett 180 500 forint. Csakhogy az intézetben dolgozó munkatársainak 77 százaléka is ugyanennyit kap – még azok is, akik néhány éve doktori fokozatot szereztek. Vagyis esetükben a bértábla egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy milyen végzettséggel, és hány éve dolgoznak a pályán. A bérminimumon felüli kategóriákba eső kollégák alapbérét viszont továbbra is differenciálja a bértábla a végzettség és a pályán eltöltött idő szerint.

Ez a megkülönböztetés nemcsak méltatlan, hanem diszkriminatív is – véli Földiák András, a SZEF elnöke, aki ezért bízik az Alkotmánybíróság pozitív döntésében. A tét nem kicsi. A SZEF számításai szerint a próbaper megnyerése esetén 200 ezer szociális munkás, egészségügyi, illetve iskolai műszaki és adminisztratív dolgozó, könyvtáros léphet fel az állammal szemben több milliárd forintnyi elmaradt bért követelve.

A munkáltatónak a közalkalmazott besorolásánál elsősorban azt kell rögzítenie – a kinevezési okmányban -, hogy a közalkalmazottat milyen feladatra alkalmazza, milyen munkakörben foglalkoztatja és e munkakör ellátása milyen képesítés meglétét támasztja követelményként, ugyanis a közalkalmazotti besorolás lényege, hogy a közalkalmazottat mindenféleképpen a munkakörhöz előírt iskolai végzettség, szakképesítés, stb. alapján kell besorolni az adott fizetési osztályba.

Tíz fizetési osztályba sorolhatják be a közalkalmazottakat az előzőekben említett végzettség alapján. A fizetési osztályokat a magyar abc első 14 betű nagybetűs formája jelöli, így: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J.

A fizetési osztályba sorolják azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

– az általános iskola 8. évfolyamának elvégzését,

– vagy az általános iskola 8. évfolyamának elvégzését nem igénylik.

B fizetési osztályba sorolják azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

– az általános iskola 8. évfolyamának elvégzésére épülő szakképesítést, vagy

– alapműveltségi vizsga – azaz a 10. évfolyam követelményeinek teljesítése után letehető vizsga – meglétét igénylik.

C fizetési osztályba soroljuk azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

– az általános iskola 8. évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítésre épülő szakképesítést,

– alapműveltségi vizsga – azaz a 10. évfolyam követelményeinek teljesítése után lerakható vizsga – meglétére épülő szakképesítést,

– a középiskola utolsó évfolyamának – tehát nem az érettségi vizsga letételét – elvégzését igénylő szakképesítést,

– valamint a középiskolai végzettség meglétét igényli.

D fizetési osztályba soroljuk azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

– alapműveltségi vizsgát igénylő szakképesítésre épülő szakképesítést,

– a középiskola utolsó évfolyamának meglétét igénylő szakképesítésre épülő szakképesítést,

– középiskolai végzettségre épülő szakképesítést igényel.

E fizetési osztályba soroljuk azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

– középiskolai végzettséget igénylő akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképesítést,

– nem állami főiskolai, egyetemi végzettséget tanúsító szakképesítést igényel

„F” fizetési osztályba soroljuk azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

– főiskolai végzettséget és szakképezettséget igényel.

„G” fizetési osztályba soroljuk azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

– főiskolai végzettséget és szakképzettséget és az adott munkakörre vonatkozó jogszabály alapján egyéb szakvizsga letételét vagy a szakvizsgával egyenértékű elismert vizsgát igényel.

„H” fizetési osztályba soroljuk azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

– egyetemi végzettséget és szakképzettséget, vagy

– főiskolai végzettséget és szakképzettséget, valamint ehhez a végzettséghez és szakképzettséghez kapcsolódó tudományos fokozatot igényel.

„I” fizetési osztályba soroljuk azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

– egyetemi végzettséget és szakképzettséget, valamint adott munkakörre vonatkozó jogszabály alapján egyéb szakvizsga letételét vagy a szakvizsgával egyenértékű elismert vizsgát, vagy

– egyetemi végzettséget és szakképzettséget, valamint 1984. szeptember 1-je előtt szerzett – doktori cselekménnyel szerzett – egyetemi doktori cím, vagy

– egyetemi végzettséget és szakképzettséget, valamint 1984. szeptember 1-je után szerzett egyetemi tudományos fokozatot igényel.

„J” fizetési osztályba soroljuk azokat a munkaköröket, amelyek ellátása:

-egyetemi végzettséget és szakképzettséget és tudományos fokozat meglétét, vagy

– egyetemi végzettséget és szakképzettséget és mester fokozat (DLA) meglétét, vagy

– egyetemi végzettséget és szakképzettséget és s Magyar Tudományos Akadémia (MTA) hazai rendes és levelező tagságának (akadémiai doktori cím) fennálltát igényli.

Második lépésben a munkáltatónak vizsgálnia kell azt, hogy a közalkalmazott rendelkezik-e a munkakör betöltéséhez előírt iskolai végzettséggel, szakképesítéssel, stb., s ha igen milyen szintű az.

Példának vegyünk egy közalkalmazottat, aki szociális szolgáltatás keretében gondozói tevékenységet fog ellátni, s ehhez középiskolai érettségivel, valamint ápolói végzettséggel rendelkezik. A jogszabályok alapján gondozói tevékenységet ellátó közalkalmazottat az A,B,C és D fizetési osztályokba lehet besorolni. De példánkban ennek a közalkalmazottnak középiskolai végzettséget igazoló bizonyítványa van, illetve szakképesítése, így őt – mivel a jogszabály kiköti – a legmagasabb iskolai végzettsége alapján sorolják be, mégpedig a „D” fizetési osztályba, elismerve azt is, hogy szakképesítését nem tanfolyamon, vagy munka melletti nem iskolarendszerű képzésben szerezte meg.

Fontos megjegyezni azt, hogy a besorolásnál nem számít az, hogy a közalkalmazott hány egyetemi, főiskolai oklevéllel, középiskolai bizonyítvánnyal rendelkezik, s abban hány szakképesítés vagy szakképzettség szerepel. Mindig csak és kizárólag az adott munkakör betöltéséhez szükséges képesítést kell figyelembe venni, az alapján kell besorolni az adott alkalmazottat. Ha az adott munkakört kétféle szintű végzettséggel lehet betölteni (például főiskolai és egyetemi végzettséggel is) és a közalkalmazottnak a magasabbik szintű képzettsége van meg, azt kell figyelembe venni, s az alapján kell őt besorolni.

 

Fizetési fokozatok a fizetési osztályokon belül

Minden fizetési osztályhoz 14 fizetési fokozat tartozik. Minden fizetési fokozat időtartománya három év közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt jelent. Tehát, ha valamelyik közalkalmazott mind a 14 fizetési fokozatot „megjárná” akkor összesen (14*3=) 42 év közalkalmazotti évvel (jogviszonnyal) rendelkezne.

Minden közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött 3 év után a közalkalmazott eggyel fentebb, azaz a következő fizetési fokozatba lép.

Minden fizetési fokozathoz tartozik egy szorzószám, amelyet az illetménye megállapításakor a fizetési osztályához tartozó illetménnyel meg kell szorozni, s így megkapjuk az adott személy garantált – jogszabály által kötelezően járó – illetményét. Így például egy egyetemi végzettséget és szakképzettséget igénylő munkakört ellátó 4 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazott garantált illetménye a H fizetési osztályhoz tartozó illetmény, azaz 46500 Ft, szorozva a 2-es fizetési fokozat szorzószámával, vagyis 1,06-tal, tehát 49290 Ft.

A fizetési fokozat megállapítását csak és kizárólag közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje alapján lehet meghatározni.

Közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő számítása

A közalkalmazotti viszony kiszámításánál figyelembe kell venni: a közalkalmazotti, szolgálati és közszolgálati jogviszonyban eltöltött időket:

– a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál munkaviszonyban, valamint közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt,

– a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál munkaviszonyban, valamint közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt,

– a szolgálati jogviszonyban eltöltött jogviszony időtartamát (így a fegyveres erőknél, a rendvédelmi szerveknél (rendőrség, polgári védelem, stb.), a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál megszerzett időt),

– a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati jogviszonyban, munkaviszonyban töltött időt,

– a közalkalmazott áthelyezéssel – a közalkalmazotti törvény hatályba lépéséig – keletkezett munkaviszonya, mindaddig, amíg azt a közalkalmazott meg nem szünteti,

– az 1992. június 1. előtt fennállt összes munkaviszony idejét,

– termelőszövetkezetnél eltöltött időt is, amely munka-megállapodás, illetve munkaviszony jellegű jogviszony alapján keletkezett.

Tilos viszont a közalkalmazotti évek számításánál figyelembe venni:

– a külföldön fennállt munkaviszony időtartamát, ha arra felmentési idő, végkielégítés, jubileumi jutalom megállapítása céljából kerül sor,

– a felsőfokú intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok időtartamát (hiszen effektív munkavégzés nem történik),

– a munkanélküli ellátás (segély) időtartamát,

– a sorkatonai szolgálat időtartamát, akkor, ha arra a közalkalmazotti jogviszony létesítése előtt került sor.

A közalkalmazottak bérének megállapítását valamint az alapszabadságon túl a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényben foglaltaknak megfelelően a pótszabadságokat is automatikusan meghatározza a foglalkoztatott közalkalmazotti bértábla besorolása alapján.

A Közalkalmazott munkavállalók rögzítésére két foglalkozási viszony választására van lehetőség:

–          Közalkalmazotti jogviszony (főállású)
–          Közalkalmazotti munkaviszony (részmunkaidős)

Az közalkalmazottak egyedi bérpótlék számítása szükségessé tette egy új jövedelem tulajdonság bevezetését: amely „Illetménypótlék alapból számolt (%)” megnevezéssel található a törzsben. Ebben az esetben a program automatikusan a törvényben meghatározott illetménypótlék alapból számolja a foglalkoztatott egyéb jövedelmeknél megadott százalékos mértékkel a bérpótlék összegét.

Továbbá a Jogviszonyok/Munkaügyi adatok/Szabadság és pihenőidő nyilvántartás opció új sorokkal bővült: közalkalmazott fizetési szabadságának pótszabadsága, és vezető megbízású közalkalmazott  pótszabadsága,és oktató/nevelő munkát végző közalk. pótszabadsága.

Közalkalmazotti foglalkozási viszony kiválasztása után a program lehetőség biztosít a közalkalmazotti bértábla alapján történő jövedelem rögzítésére, a Jogviszonyok/Bérügyi adatok/Jövedelem juttatások pontban.

A minimálbér így változott >>>

Jogi háttér 2019:

A közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszere

  1. § E törvény biztosítja a közalkalmazott számára a közalkalmazotti pályán való előmenetel lehetőségét.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

Figyelemmel a közalkalmazottak által ellátott, az egész társadalom szempontjából nélkülözhetetlen közfunkciókra a Kjt. sajátos kedvezményeket biztosít e munkavállalói csoport részére. E kedvezmények közé tartozik – a finanszírozási nehézségek és korlátok ellenére – a közalkalmazottak illetmény-előmeneteli rendszere, amely jogi eszközökkel garantálja a közalkalmazottaknak a díjazásban történő előmenetelét. Szemben a versenyszférával, ahol döntően a piaci viszonyok alakulásától függ a munkavállalók helyzete a törvény által garantált előmeneteli rendszer – a költségvetési korlátok ellenére – jelentős biztonságot nyújt a közalkalmazottaknak. Ennek megfelelően a Kjt. – összhangban a nemzetközi megállapodásokkal is – megteremti a közalkalmazotti pályán történő előmenetel lehetőségét (Kjt. 60. §).

  1. § (1) A közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz jogszabályban előírt iskolai végzettség, illetve állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság alapján fizetési osztályokba tagozódnak:
  2. a) az „A” fizetési osztályba
  3. aa) a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséghez kötött munkakör,
  4. ab) az alapfokú iskolai végzettséget nem igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;
  5. b) a „B” fizetési osztályba

ba)

  1. bb) az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;
  2. c) a „C” fizetési osztályba
  3. ca) a „B” fizetési osztály bb) pontjában említett szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakör,

cb)

  1. cc) a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítéshez kötött munkakör,
  2. cd) a középiskolai végzettséghez kötött munkakör;
  3. d) a „D” fizetési osztályba
  4. da) a „C” fizetési osztály cb)-cc) pontjában említett szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakör,
  5. db) a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör;
  6. e) az „E” fizetési osztályba
  7. ea) az egyetemi, főiskolai végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör,
  8. eb) a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör;
  9. f) az „F” fizetési osztályba

a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör;

  1. g) a „G” fizetési osztályba

a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör;

  1. h) a „H” fizetési osztályba
  2. ha) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör,
  3. hb) a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és ehhez az oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozat;
  4. i) az „I” fizetési osztályba
  5. ia) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör,
  6. ib) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és 1984. szeptember 1-je előtt doktori cselekmény alapján szerzett egyetemi doktori cím, vagy egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél és 1984. szeptember 1-je után szerzett egyetemi tudományos fokozat (dr.univ.);
  7. j) a „J” fizetési osztályba
  8. ja) az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és a felsőoktatásról szóló törvény szerinti tudományos fokozat,
  9. jb) a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és levelező tagsága, az akadémiai doktori cím.

(2) Az (1) bekezdésben említett iskolai végzettséget, illetve szakképesítést, szakképzettséget a közoktatási, a szakképzési és felsőoktatási törvényekben használt fogalmakkal azonosan kell értelmezni.

(3) A miniszter határozza meg az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez az (1) bekezdésben foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési és más többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket, továbbá az (1) bekezdés g) és i) pontjával összefüggésben a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgával egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevelek körét.

(4) A miniszter jogszabályban rendelkezhet az (1) és (3) bekezdésben foglaltak alól indokolt esetben lehetséges felmentésről. A felmentéssel egyidejűleg elő kell írni a szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség legfeljebb öt éven belüli megszerzését. Nem számítható be az ötéves határidőbe mindazon időtartam, amelyet a gyakornoki időnél figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A miniszter jogszabályban rendelkezhet az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzése alóli végleges mentesítés szabályairól, továbbá a megszűnt oktatási intézményekben szerzett iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek a fizetési osztályokkal összefüggésben történő minősítéséről.

BH2002. 162. I. A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bek., 63. § (1) bek.].

BH1999. 277. Iskolagondnok munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott az egyéb munkakörbe tartozó gazdasági dolgozó, aki a jogszabály szerint az e munkakörön belül – figyelemmel az iskolai végzettségére is – a gazdasági fizetési osztályok valamelyikébe sorolható be [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. §, 63. § (1) bek., 3/1997. (I. 15.) Korm. r.-tel módosított 138/1992. (X. 8.) Korm. r. mell. I. rész].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1995. 611. Ha a pedagógus egynél több felsőfokú végzettséggel rendelkezik, azonban a tantárgy vagy tantárgyak általa történő oktatásához elegendő az egyik felsőfokú végzettsége, kizárólag a több végzettségére figyelemmel nem követelheti az F fizetési osztályba sorolását [1993. évi C. tv. 3. §, 1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek.].

BH1995. 437. Ideggondozóban szakgondozó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak besorolási feltételei [1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek. b) pont, 63. § (3) bek. b) pont, 12/1976. (IX. 9.) EüM rend. 2. § (1) és (2) bek., 18/1992. (VII. 14.) NM rend.]

BH1995. 65. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek az 1993. december hó 19. napján hatályba lépett módosításáig az F fizetési osztályba kellett átsorolni azt a közalkalmazottat, akit a kiemelt, illetve felső közalkalmazotti osztályba soroltak be, és aki legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges vagy azzal összefüggő felsőfokú végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettsége mellett posztgraduális képesítéssel vagy tudományos fokozattal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek., 63. § (1)-(6) bek., 87. § (1) és (2) bek., 1993. évi C. tv. 3. §].

Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 1997. február 1-jétől alapvetően megváltoztatta a közalkalmazottak besorolására vonatkozó szabályokat. Megszűntek a közalkalmazotti osztályok. A közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz előírt iskolai végzettség, állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, illetve doktori cím, tudományos fokozat alapján tíz fizetési osztályra tagozódnak. Már a Kjt. 1996. évi módosítása során, a lefolytatott érdekegyeztető tárgyalásokon megegyezés született a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában arról, hogy 1997-től tíz fizetési osztályt és osztályonként tizennégy fizetési fokozatot tartalmazó illetménytáblázatot kell kidolgozni és bevezetni.

Az előbb említetteknek megfelelően a törvény szerint az A fizetési osztályba a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséghez kötött munkakörök, valamint az alapfokú iskolai végzettséget nem igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.

Felhívjuk a figyelmet arra hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt módosító 2007. évi C. törvény módosította a munkakörök B és a C fizetési osztályba sorolásának feltételeit. Eddig a B fizetési osztályba az alapműveltségi vizsgához kötött munkakörök, valamint az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoztak. 2007. szeptember 1-jétől csak az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak ide.

A C fizetési osztályba eddig a B fizetési osztálynál említett alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakörök, az alapműveltségi vizsgát igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök, a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök, valamint a középiskolai végzettséghez kötött munkakörök tartoztak. 2007. szeptember 1-jétől az alapműveltségi vizsgát igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök már nem tartoznak e körbe.

A D fizetési osztályba a C fizetési osztálynál említett alapműveltségi vizsgát igénylő, illetve a középiskola utolsó évfolyamának elvégzését igénylő szakképesítésre épülő szakképesítéshez kötött munkakörök, valamint a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.

Az E fizetési osztályba az egyetemi, főiskolai végzettséget nem tanúsító felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök, valamint a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak.

Az F fizetési osztályba a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakörök tartoznak.

A G fizetési osztályba a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakörök tartoznak.

A H fizetési osztályba az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és ehhez az oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozat tartozik.

Az I fizetési osztályba az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör, valamint az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és 1984. szeptember 1-je előtt doktori cselekmény alapján szerzett egyetemi doktori cím, vagy egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél és 1984. szeptember 1-je után szerzett egyetemi tudományos fokozat (dr. univ.) tartozik.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új felsőoktatási törvény hatálybalépésére tekintettel 2006. március 1-jétől a J fizetési osztályba az egyetemi végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör és a felsőoktatásról szóló törvény szerinti tudományos fokozat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és levelező tagsága, az akadémiai doktori cím tartozik [Kjt. 61. § (1)].

A fizetési osztályok megállapításánál a törvény – az előző szabályozással megegyezően – a közalkalmazott által betöltött munkakör képesítési követelménye szerinti képzettséget veszi alapul. Egyértelműbbé vált azonban az egyes képesítési kritériumok meghatározása, mivel a fizetési osztályokba történő besorolásra kizárólag az adott munkakörre előírt iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség alapján kerülhet sor. További garanciális szabályként a Kjt. előírja, hogy az iskolai végzettséget, illetve szakképesítést, szakképzettséget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben, a szakképzésről szóló LXXVI. törvényben, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX: törvényben használt fogalmakkal szorosan kell értelmeznie a jogalkalmazóknak [Kjt. 61. § (2)].

A törvény a minisztereknek, az önkormányzati intézményeket érintő területeken, figyelemmel a Kjt. 85. § (4) bekezdésére a Kormánynak ad felhatalmazást arra, hogy meghatározzák az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez a Kjt. 61. § (1) bekezdésében foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket, továbbá a G és I fizetési osztállyal összefüggésben a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgával egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevelek körét [Kjt. 61. § (3)].

Annak ellenére, hogy a vonatkozó jogszabályok egy részénél még nem került sor az új törvényi szabályozásnak megfelelő módosításokra – a jogalkalmazási munka segítése érdekében – feltétlenül szükségesnek tartjuk e szabályok rövid bemutatását:

  1. a) A közoktatási intézményekben jogszabály határozza meg, hogy melyek azok a felsőoktatási (egyetemi, főiskolai) szakirányú továbbképzések, amelyek keretében pedagógus-szakvizsgával egyenértékű oklevelet lehet szerezni. Besorolás tekintetében szakvizsgával egyenértékű továbbá a klinikai és a pedagógiai szakpszichológusi vizsga. Az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete határozza meg. Amennyiben a pedagógus nem rendelkezik a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 17. §-ának (1)-(4) bekezdésében és 30. §-ának (11) bekezdésében előírt felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel, alkalmazására, foglalkoztatására és besorolására a közoktatásról szóló törvény 127-128. §-aiban meghatározottak szerint kerülhet sor [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 12. §, melléklet].
  2. b) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazathoz tartozó intézményekben a munkáltatónak az ágazati végrehajtási rendelet melléklete szerint kell eljárnia a közalkalmazott által betölthető egyes munkakörök megnevezésénél és fizetési osztályba sorolásánál. Amennyiben a közalkalmazott az Országos Képzési Jegyzékben szereplő emelt szintű szakképesítéssel rendelkezik, besorolásakor a felsőfokú szakképesítésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 9. §, 2. melléklet].
  3. c) A központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a közalkalmazottakat a Kjt. mellékletében meghatározott fokozatok és fizetési osztályok szerint kell besorolni. Kutatóprofesszor elnevezésű tudományos munkakörbe kell besorolni az Akadémia rendes és levelező tagját. A munkáltatónak tudományos tanácsadó elnevezésű munkakörbe kell besorolnia a Magyar Tudományos Akadémia Doktora címmel, vagy a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény felhatalmazás alapján az MTA Doktora címmel egyenértékűnek tekintett tudomány(ok) doktora tudományos fokozattal rendelkező személyt is. Emellett a munkáltató az előbb említett munkakörbe sorolhatja be a felsőoktatási törvény alapján habilitált személyt, valamint a nem akadémiai munkáltatónál – jogszabály vagy belső szabályzat alapján létrehozott intézményi tudományos tanács elbírálása alapján – azt a személyt, aki rendelkezik doktori fokozattal vagy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény szerint azzal egyenértékű tudományos fokozattal, a tudományos főmunkatársi besorolási feltételek teljesítésén túl az adott tudományterület olyan nemzetközileg elismert képviselője, aki folyamatosan kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejtett ki. Emellett a kutatásban szerzett tapasztalatai alapján alkalmas tudományos segédmunkatársak tudományos munkájának, valamint kutatási projektek vezetésére; idegen nyelven tart előadásokat és publikál.

Tudományos főmunkatárs elnevezésű munkakörbe kell besorolni a tudományos fokozattal és tudományos munkatárs vagy – felsőoktatási intézményben – azzal egyenértékű oktatói munkakörben szerzett legalább hatéves kutatói gyakorlattal rendelkező személyt, ha a kutatóintézet tudományos főmunkatársi minősítő eljárását

– akadémiai munkáltatónál létrehozott tudományos tanács,

– nem akadémiai munkáltatónál jogszabály vagy belső szabályzat alapján létrehozott intézményi tudományos tanács

elbírálása alapján sikerrel teljesítette, és alkalmas a tudományos segédmunkatársak tudományos munkájának irányítására, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson.

A munkáltatónak tudományos munkatárs elnevezésű munkakörbe kell besorolni a tudományos fokozattal rendelkező személyt, ha az előírt alkalmazási feltételnek megfelel.

Tudományos segédmunkatárs elnevezésű munkakörbe kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a kutatómunkában irányítással vesz részt, és a felsőoktatási törvény szerinti doktorandusz vagy doktorjelölt jogviszonyt létesített.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkaköri besorolásoknál a kutatói gyakorlati idő csak abban az esetben vehető figyelembe, ha a közalkalmazott kutatói munkaterv szerint tevékenykedett és rendszeresen publikált. Ugyancsak fontos kiemelni, hogy a tudományos munkakörbe történő besoroláshoz legalább a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény szerinti egyetemi szintű végzettség és szakképzettség, illetve a felsőoktatási törvény szerinti mesterképzésben szerzett fokozat és szakképzettség szükségességét is előírja a jogszabály [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 12-13. §].

  1. d) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és elnevezésüket a rendelet melléklete tartalmazza. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fizetési osztályba való besorolásnál az egyes kulturális közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési és egyéb feltételekről szóló 2/1993. (I. 30.) MKM rendeletet is alkalmazni kell [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 14. §, 1. számú melléklet].
  2. e) A gazdasági ágazatban ellátandó közalkalmazotti munkaköröket és azok fizetési osztályba sorolását, valamint a besorolási előírásokat a rendelet melléklete határozza meg. Amennyiben a munkáltató a mellékletben nem szereplő munkakört sorol be, illetve ettől eltérő megnevezést használ, akkor a kinevezésnek a munkakör egyedi megnevezésén túl a melléklet szerinti munkaköri csoport elnevezést is tartalmaznia kell [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 5. § (1)-(2), 1. számú melléklet].
  3. f) A testnevelés és sport területén az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. §, melléklet].
  4. g) A helyi önkormányzatok által fenntartott szolgáltató feladatokat ellátó egyes költségvetési intézményeknél az egyes közalkalmazotti osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete tartalmazza [77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet 9. §, melléklet].
  5. h) Az igazságügyi és rendészeti területen, valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó szerveknél az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 9. §, 3. számú melléklet].
  6. i) A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél az egyes közalkalmazotti fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete tartalmazza. A munkakörök betöltéséhez a közalkalmazottnak a középiskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakör és a középiskolai végzettséghez kötött akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítéshez kötött munkakör kivételével az egyes fizetési osztályoknál meghatározott szintű szakirányú iskolai végzettséggel kell rendelkeznie [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 10-11. §, melléklet].
  7. j) A honvédségi közalkalmazotti munkakörök fizetési osztályokba sorolását, elnevezését a rendelet melléklete állapítja meg az állománytáblák kizárólag a melléklet szerinti munkaköri elnevezéseket tartalmazhatnak. A munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség minden esetben szakirányú képesítést jelent. A hadkiegészítő parancsnokságok főelőadó munkakörű közalkalmazottait az E fizetési osztályba kell besorolni, ha legalább középiskolai végzettséggel, tartalékos tiszti rendfokozattal és szaktanfolyammal rendelkeznek [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 15. §, 1. számú melléklet].
  8. k) A büntetés-végrehajtás szerveinél a közalkalmazotti munkakörök elnevezését, azok fizetési osztályba sorolását, a munkakörökhöz tartozó büntetés-végrehajtási szakmai képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza. Az állományszervezési táblázatok kizárólag a rendelet melléklete szerinti munkaköri elnevezéseket tartalmazhatják. A munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség minden esetben szakirányú képesítést jelent [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 8. §, melléklet].
  9. l) A környezetvédelmi és vízügyi területen működő költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak által betölthető egyes munkaköröket, továbbá a közalkalmazotti munkakörök osztályba sorolását és megnevezését, valamint a képesítési többletkövetelményeket a rendelet melléklete tartalmazza [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 3. § (1), melléklet].
  10. m) A közlekedési ágazati irányítás alá tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak által betölthető egyes munkaköröket, továbbá a közalkalmazotti munkakörök osztályba sorolását és megnevezését, valamint a képesítési többletkövetelményeket a rendelet mellékletei tartalmazzák [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 3. § (1), 2-5. számú melléklet].
  11. n) A Külügyminisztérium jóléti intézményeinél az egyes közalkalmazotti osztályokba tartozó munkaköröket és a betöltésükhöz szükséges képesítési követelményeket a rendelet melléklete tartalmazza. A munkakörök betöltéséhez a rendeletben foglalt felmentési, illetve mentesítési lehetőségek kivételével az egyes közalkalmazotti osztályoknál meghatározott szintű szakirányú iskolai végzettség szükséges [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. § (1)-(2), melléklet].
  12. o) A szociális és munkaügyi miniszter felügyelete alá tartozó költségvetési intézményeknél az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a rendelet melléklete állapítja meg. A munkáltatónak a melléklet szerinti felsorolásban nem szereplő munkakörök esetén az adott munkakört a mellékletben szereplő besorolási előírások alapján, a munkáltató által választott megnevezéssel, a megfelelő munkaköri csoportba kell besorolniuk. Amennyiben a munkáltató a mellékletben nem szereplő munkakört sorol be, illetve ettől eltérő megnevezést használ, akkor a kinevezésnek tartalmaznia kell a munkakör egyedi megnevezésén túl a melléklet szerinti munkaköri csoport megnevezést is [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 12. §, 1. számú melléklet].
  13. p) A felsőoktatási intézményekben, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem rendelkezik, a felsőoktatási intézményben tanári, az oktatói és kutatómunkát segítő és egyéb munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak fizetési osztályba sorolását és a besorolás képesítési feltételeit a rendelet melléklete határozza meg. Az Országos Képzési Jegyzékben szereplő emelt szintű szakképesítéssel rendelkező közalkalmazott besorolásakor, valamint a második és további szakképesítés figyelembevételekor a felsőfokú szakképesítésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia a munkáltatónak [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 7. § (1) és (3) bekezdés valamint melléklet].
  14. q) A kulturális közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési feltételeket, továbbá az egyes munkakörök betöltéséhez kapcsolódó többletkövetelményeket a rendelet melléklete tartalmazza. A közalkalmazotti besorolásnál főiskolai végzettségként kell figyelembe venni a zeneművészeti szakiskola (állami zenekonzervatórium) tanárképző tagozatán szerzett állami zenekonzervatóriumi, valamint a művészeti szaktanárképzőben szerzett oklevelet. A megnevezett szakképesítések a vonatkozó rendeletek szerint érvényesek. E szempontból is főiskolai végzettségként kell figyelembe venni a tanítóképző intézeti népművelő-könyvtáros, továbbá a tanítóképző főiskolai szakkollégiumi (könyvtáros, népművelő) oklevelet, valamint az oktatási miniszter 2/1976. (IX. 14.) OM rendelete alapján szerzett képzettséget [2/1993. (I. 30.) MKM rendelet 1-2. §, melléklet].
  15. r) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkáltató az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket a végrehajtási rendelet melléklete alapján állapítja meg. Az olyan munkaköröket, amelyeket a rendelet melléklete nem tartalmaz, a munkáltatónak – a mellékletben szereplő besorolási előírások alapján – az általa választott megnevezéssel, a megfelelő munkaköri csoportba kell besorolnia. Amennyiben a melléklet valamely munkakörnél több fizetési osztályt jelöl meg, a közalkalmazottat a legmagasabb iskolai végzettsége, szakképzettsége alapján kell besorolni. Azokban az esetekben, amikor a jogszabály meghatározza a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséget és szakképzettséget, a közalkalmazottnak rendelkeznie kell az előírt képesítéssel [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 11. §, 2. melléklet].
  16. s) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott közalkalmazottak által betölthető egyes munkakörök megnevezését és fizetési osztályba sorolásuk feltételeit a rendelet melléklete tartalmazza. A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi tevékenységet végzők képesítési feltételeit a háziorvosi házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet tartalmazza [3/2001. (II. 20.) EüM rendelet 1. §, 2. § (1) és (5), valamint 1. számú melléklet.
  17. t) A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél az egyes fizetési osztályba tartozó munkaköröket, valamint a munkakörök elnevezését a rendelet melléklete tartalmazza. Ha a melléklet valamely munkakörnél több fizetési osztályt jelöl, az adott munkakör képesítési követelményéről a kinevezéskor a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt. Fontos kiemelni, hogy amennyiben jogszabály meghatározza, hogy a munkakör milyen végzettséggel tölthető be, illetve van olyan szakképzettség, mely jogszabályi rendelkezés alapján a munkakör betöltésére képesít, a közalkalmazottnak ezzel a képzettséggel rendelkeznie kell [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 7. §, 2. számú melléklet].

A Kjt. továbbra is biztosítja az iskolai végzettség, illetve a szakképesítés, szakképzettség alóli felmentés lehetőségét. A törvény azonban egyértelműen rendezi, hogy a felmentésre csak a miniszter által kiadott jogszabályi keretek között kerülhet sor, így nincs lehetőség a miniszter egyedi döntésén alapuló felmentésre. A munkáltató kötelessége, hogy a felmentéssel egyidejűleg előírja a szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség legfeljebb öt éven belül történő megszerzését, amely időtartamba nem számítanak bele azok az időtartamok, amelyeket a gyakornoki időnél is figyelmen kívül kell hagyni [Kjt. 61. § (4)]. Az iskolai végzettség, illetve a szakképesítés, szakképzettség alóli felmentésre vonatkozó végrehajtási szabályok az alábbiakban foglalhatók össze:

  1. a) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a felmentést határozott időre, de legfeljebb öt évre a munkáltató abban az esetben adhatja meg, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy az adott munkakörre nem áll rendelkezésre olyan – a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű – személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne és a közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 10. §].
  2. b) A központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a képesítési és többletkövetelmények alóli ideiglenes felmentés iránti kérelmet a munkáltatói jogokat gyakorló vezető terjesztheti elő, és indokolt esetben a munkáltató szerv vezetője adhatja meg. Tudományos munkakörök esetén azonban nem adható felmentés [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 16. §].
  3. c) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben legfeljebb egy ízben adható felmentés a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól – határozott időre -, ha az érintett munkavállaló a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan – képesítési előírásoknak megfelelő személy -, aki az adott munkakörbe kinevezhető lenne. Mindkét esetben a kinevezésre kerülő munkavállalónak vállalnia kell a hiányzó képesítés megszerzését. A felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt évet.

Könyvtáros, levéltáros, muzeológus, népművelő munkakörű dolgozó részére az előzőekben meghatározott felmentés csak abban az esetben adható meg, ha a közalkalmazott felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.

Közgyűjteményi és közművelődési intézményben magasabb vezető beosztást betöltő közalkalmazott részére felmentés nem adható, kivéve, ha az érintett személy a képesítés megszerzése érdekében a pályázat beadásának időpontjában már oktatásban vesz részt, illetve tanulmányainak megkezdéséhez az oktató intézmény felvételi nyilatkozatát megszerezte. E felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt évet [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 15. §].

  1. d) A gazdasági ágazatban a rendelet mellékletében szereplő munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól abban az esetben adható ideiglenes felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy ha nem áll rendelkezésre olyan – a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű – személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott a kinevezésétől számított 2 éven belül megkezdi a tanulmányait és az adott képesítés szakmai és vizsgakövetelményeiben előírt képzési idő alatt vállalja a képesítés megszerzését. A munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg – a képesítés megszerzéséhez előírt tanulmányi időtartamára – a képesítési előírások alóli felmentést [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 5. § (3)-(4), melléklet].
  2. e) A testnevelés és sporttevékenységet ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól – a magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott kivételével – fel kell menteni a közalkalmazottat, ha a képesítés megszerzése érdekében szakirányú oktatásban vesz részt, vagy az intézmény rendelkezésére nem áll a képesítési előírásoknak megfelelő olyan személy, aki az adott munkakörbe kinevezhető, és a kinevezéskor a közalkalmazott vállalja az előírt képesítés megszerzését. A felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, de legfeljebb öt év lehet [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. § (2)-(3)].
  3. f) A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél a munkáltató szerv vezetője indokolt esetben felmentést adhat a közalkalmazottnak az előírt iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség alól. A közalkalmazott ebben az esetben köteles a munkakörére vonatkozó iskolai végzettséget, szakképesítést, szakképzettséget öt éven belül megszerezni. A rendelet hatálybalépését követően (1992. XII. 26.) csak olyan személlyel létesíthető közalkalmazotti jogviszony, illetve csak olyan közalkalmazottnak adható magasabb vezetői és vezetői megbízás, aki az előírt iskolai és tanfolyami végzettséggel, illetve képesítéssel rendelkezik [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 12. § (1)-(2)].
  4. g) A honvédségnél foglalkoztatott munkavállaló részére a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól – határozott időre – felmentés akkor adható, ha az érintett személy a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan – a képesítési előírásoknak megfelelő – személy, aki az adott munkakörben kinevezhető lenne. Mindkét esetben a kinevezésre kerülő személynek vállalnia kell a hiányzó képesítés megszerzését. A felmentés megadására a munkáltatói jogkörrel rendelkező parancsnok jogosult [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 16. § (1), (3)].
  5. h) A büntetés-végrehajtás szerveinél a munkáltató a közalkalmazottat az adott munkakörre meghatározott képesítési követelmény alól a képesítés megszerzéséig felmentheti. A felmentési idő nem haladhatja meg az 5 évet [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 9. §].
  6. i) A környezetvédelmi és vízügyi területhez tartozó költségvetési szerveknél a rendelet mellékletében meghatározott munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan, a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés meghatározott időbeni megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést – meghatározott időre – a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 6. § (1)-(2), melléklet].
  7. j) A közlekedési ágazathoz tartozó költségvetési szerveknél a rendelet mellékleteiben meghatározott munkakörök betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan, a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést – a képesítés megszerzésének időtartamára – a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg. A polgári repülés területén nem adható felmentés a képesítési többletkövetelmények alól azokban a munkakörökben, ahol a 12/1983. (VI. 30.) KTM rendelet szakszolgálati képesítést ír elő [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 8. § (1)-(2), (4), 2-5. számú melléklet].
  8. k) A Külügyminisztérium jóléti intézményeiben a munkáltató a közalkalmazottat az adott munkakörre meghatározott képesítési követelmény alól a képesítés megszerzéséig felmentheti. A felmentés időtartama nem haladhatja meg az öt évet [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. § (3)].
  9. l) A felsőoktatási intézményekben, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem rendelkezik, a felsőoktatási intézményben tanári, az oktatói és kutatómunkát segítő és egyéb munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak képesítési feltételek alól történő felmentés eseteit – a végleges mentesítés eseteinek kivételével – a rendelet melléklete határozza meg [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés és melléklet].
  10. m) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a felmentést határozott időre a munkáltató abban az esetben adhatja meg, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt vagy az adott munkakörre nem áll rendelkezésre olyan – a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű – személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne és a közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 3. §]
  11. n) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott közalkalmazottaknak a munkakörük betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól egyrészt abban az esetben adható felmentés, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy nem áll rendelkezésre olyan, a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne, és a kinevezendő közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését. A képesítési előírások alól felmentést határozott időre a munkáltatói jogkör gyakorlója adhatja meg. A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi tevékenységet végzők képesítési feltételek alóli felmentésének szabályait a háziorvosi házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet tartalmazza [3/2001. (II. 20.) EüM rendelet 2. § (2)-(3), (5)].

A korábbi szabályhoz hasonlóan továbbra is lehetőség van arra, hogy a miniszter jogszabályban rendelkezzen az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzése alóli végleges mentesítés szabályairól, továbbá a megszűnt oktatási intézményekben szerzett iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek a fizetési osztályokkal összefüggésben történő minősítésének kérdéseiről. A végleges mentesítéssel kapcsolatos végrehajtási szabályok az alábbiakban foglalhatók össze.

  1. a) A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírás alól a munkáltató mérlegelési jogkörében azt a közalkalmazottat mentesítheti véglegesen, aki az adott szakterületen legalább tizenöt éve képesítés nélkül végez munkát és az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges korhatár betöltéséhez öt évnél kevesebb ideje van hátra [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 11. §].
  2. b) A központi költségvetési szervként működő kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél és kutatókat foglalkoztató egyes intézményeknél a képesítési és többletkövetelmények alóli ideiglenes felmentés iránti kérelmet a munkáltatói jogokat gyakorló vezető terjesztheti elő, és indokolt esetben a munkáltató szerv vezetője adhatja meg. Tudományos munkakörök esetén azonban nem adható felmentés [49/1993. (III. 26.) Korm. rendelet 16. §].
  3. c) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi intézményekben a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól véglegesen mentesíteni kell:

– az előadóművészeti közalkalmazottat, aki hivatásos előadóművészi bizonyítvánnyal, illetve működési engedéllyel, vagy a Kjt. 63. §-ának (2) bekezdésében meghatározott művészeti díjjal rendelkezik;

– azt a közgyűjteményi és közművelődési dolgozót, aki bármelyik szakterületen tudományos fokozatot szerzett;

– azt a közgyűjteményi és közművelődési intézményben foglalkoztatott közalkalmazottat, aki legalább tizenöt éves szakmai gyakorlatot szerzett, és az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez kevesebb mint öt éve van hátra e rendelet hatálybalépésekor;

– azt a gazdasági magasabb vezetőt, vezető beosztást betöltő közalkalmazottat, aki középfokú iskolai végzettséggel és felsőfokú államháztartási vagy mérlegképes könyvelői tanfolyami végzettséggel rendelkezik, és legalább tízéves szakmai gyakorlatot szerzett.

A mentesítés megadásáról a munkáltatónak írásban kell értesítenie a közalkalmazottat [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 16. §].

  1. d) A gazdasági ágazatban a munkakör betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól végleges mentesítést adhat a munkáltatói jogkör gyakorlója, ha a közalkalmazott az adott szakterületen legalább 15 éve dolgozik, és az öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltéséhez legfeljebb tíz év van hátra [44/1997. (III. 12.) Korm. rendelet 6. §].
  2. e) A testnevelés és sporttevékenységet ellátó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél. A munkakör betöltéséhez szükséges képesítés alól véglegesen mentesül a testnevelés és sport területén legalább 15 éves szakmai gyakorlattal rendelkező közalkalmazott, ha e rendelet hatálybalépésekor az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez legfeljebb 10 éve van hátra. A rendelet külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a hatálybalépésekor (1994. VI. 16.) magasabb vezető vagy vezető beosztást betöltő közalkalmazottat fel kell menteni a képesítési követelmény alól, ha a beosztásához szükséges képesítés megszerzése érdekében tanulmányait a rendelet hatálybalépése előtt megkezdte. A felmentés ideje nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő másfélszeresét, legfeljebb azonban az öt évet [89/1994. (VI. 8.) Korm. rendelet 6. § (4)-(5)].
  3. f) Az igazságügyi és rendészeti területen, valamint a volt belügyi felelőségi körbe tartozó intézményeknél a munkáltató véglegesen mentesítheti a szakirányú iskolai végzettség megszerzésének kötelezettsége alól az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt 10 évvel, a legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkező, határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat. Az öregségi nyugdíjkorhatár fogalmi körébe beletartozik a korkedvezménnyel elért nyugdíjjogosító időpont is. Az 1992. december 31. előtt adott mentesítés mindaddig érvényes, ameddig a közalkalmazottat a munkáltató változatlan munkakörben foglalkoztatja [62/1997. (XI. 7.) BM rendelet 10. §].
  4. g) A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazott 50. életéve betöltése után iskolai végzettség és tanfolyami képesítés megszerzésére nem kötelezhető [24/1992. (XII. 18.) FM rendelet 12. § (3)].
  5. h) A honvédségnél foglalkoztatott munkavállaló a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól véglegesen mentesíthető, ha az adott munka(szak)területen legalább tizenöt éve dolgozik és az öregségi nyugdíjra jogosultság eléréséhez legalább öt év szükséges. A mentesítés megadására a munkáltatói jogkörrel rendelkező parancsnok jogosult. A jogszabály külön rendelkezik arról is, hogy a megszűnt vagy megváltozott oktatási intézményekben szerzett képesítésnek a munkakörök betöltésével összefüggő minősítése tekintetében a közoktatásért felelős miniszter rendelkezése az irányadó [25/1992. (XI. 25.) HM rendelet 16. § (2)-(4)].
  6. i) A büntetés-végrehajtás szerveinél a munkáltató a képesítési követelmények alól véglegesen mentesítheti a meghatározott időre kinevezett közalkalmazottat, valamint azt a határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat, aki az 50. életévét betöltötte és a munkakörében legalább 10 év büntetés-végrehajtási gyakorlattal rendelkezik. A rendelet külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a hatálybalépése előtt (1993. III. 17.) a képesítési követelmények alól adott mentesítés mindaddig érvényes, amíg változatlan munkakörben foglalkoztatják a közalkalmazottat [7/1993. (III. 9.) IM rendelet 10. §].
  7. j) A környezetvédelmi és vízügyi igazgatás alá tartozó költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottat a képesítési előírások teljesítése alól a munkáltatónak véglegesen mentesítenie kell, ha a közalkalmazott az adott szakterületen legalább 15 éve megszakítás nélkül dolgozik és 10 évnél kevesebb ideje van hátra az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltéséhez [5/1993. (II. 27.) KTM rendelet 6. § (3)].
  8. k) A közlekedési ágazati irányítás alá tartozó költségvetési szerveknél a képesítési előírások teljesítése alól véglegesen mentesíteni kell azt a közalkalmazottat, aki az adott szakterületen legalább 10 éve képesítés nélkül végez munkát és az öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltéséhez 10 évnél kevesebb ideje van hátra [24/1992. (XII. 2.) KHVM rendelet 8. § (3)].
  9. l) A Külügyminisztérium jóléti intézményeinél véglegesen mentesíteni kell a szakképesítés megszerzése alól azt a határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat, aki 45. életévét betöltötte és az adott szakterületen legalább 10 éve képesítés nélkül végzi munkáját. A jogszabály külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a hatálybalépése előtt (1993. XII. 7.) adott mentesítés mindaddig érvényes, amíg a közalkalmazottat változatlan munkakörben foglalkoztatják [1/1993. (IX. 29.) KüM rendelet 7. § (4)-(5)].
  10. m) A felsőoktatási intézményekben, amennyiben az adott felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata eltérően nem rendelkezik a képesítési feltételek, a szükséges iskolai végzettség megszerzése alól mentesül az a közalkalmazott, akinek az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges korhatár betöltéséhez öt évnél kevesebb ideje van hátra [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdés].
  11. n) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a képesítési előírás teljesítése alól mentesül az a munkáltatónál korábban határozatlan időre kinevezett közalkalmazott, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez legfeljebb öt éve hiányzik, és legalább tízéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. E felmentés mindaddig érvényes, ameddig a közalkalmazottat változatlan munkakörben foglalkoztatja a munkáltató [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 12. § (1) bek.].
  12. o) Az egészségügyi miniszter ágazati irányító jogkörébe tartozó egészségügyi szolgáltatást nyújtó állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatott közalkalmazottat a munkakörük betöltéséhez előírt képesítési követelmények alól a munkáltató abban az esetben mentesítheti véglegesen, ha a közalkalmazott az adott szakterületen legalább 15 éve képesítés nélkül végez munkát és a Kjt. 37/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti korhatár eléréséhez 5 évnél kevesebb ideje van hátra. A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, az alapellátást végző fogorvosi, valamint a háziorvosi ellátáshoz kapcsolódó önálló ápolási és egyéb egészségügyi tevékenységet végzők képesítési feltételek alóli mentesítésének szabályait a háziorvosi házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet tartalmazza [3/2001. (II. 20.) EüM rendelet 2. § (4)-(5)]
  13. p) A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó szerveknél a munkáltató véglegesen mentesítheti a képesítési előírás teljesítése alól azt a határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat, akinek az öregségi nyugellátásra jogosító életkor eléréséhez 10 éve hiányzik, és legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A rendelet hatálybalépése (1993. VI. 26.) előtt adott képesítési követelmények alóli mentesítés mindaddig érvényes, amíg változatlan munkakörben foglalkoztatják a közalkalmazottat [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 8. §].
  14. § A fizetési osztályok fizetési fokozatokra tagozódnak. Az egyes fizetési osztályok tizennégy fizetési fokozatot tartalmaznak.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

  1. február 1-jétől az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény alapján a fizetési osztályok mindegyike tizennégy fizetési fokozatot tartalmaz (Kjt. 62. §).
  2. § (1) A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) – a 61. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik.

(2) A művészeti területen foglalkoztatottak esetében az „F” fizetési osztály helyett a „G” fizetési osztályba, a „H” fizetési osztály helyett az „I” fizetési osztályba kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény vagy a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, és a művelődési és közoktatási miniszter által adományozható művészeti és oktatási szakmai díjakról szóló 4/1992. (X. 6.) MKM rendelet vagy a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelet alapján adományozható művészeti díjjal rendelkezik. E rendelkezést kell alkalmazni a korábban hatályos jogszabályok alapján Kossuth-díjban vagy állami-díjban, illetve a jelenleg hatályos jogszabályokban szereplőkkel azonos elnevezésű művészeti díjban vagy kitüntető címben részesült, művészeti területen foglalkoztatott közalkalmazottak besorolásánál is.

(3) Nem érinti a 61. § (1) bekezdése szerinti besorolást, ha a munkakör ellátásához az iskolai végzettségen, illetve szakképesítésen, szakképzettségen, doktori címen, tudományos fokozaton, valamint akadémiai tagságon túl egyéb más képesítés is szükséges.

BH2002. 162. I. A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bek., 63. § (1) bek.].

BH1999. 277. Iskolagondnok munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott az egyéb munkakörbe tartozó gazdasági dolgozó, aki a jogszabály szerint az e munkakörön belül – figyelemmel az iskolai végzettségére is – a gazdasági fizetési osztályok valamelyikébe sorolható be [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. §, 63. § (1) bek., 3/1997. (I. 15.) Korm. r.-tel módosított 138/1992. (X. 8.) Korm. r. mell. I. rész].

BH1999. 181. A közoktatási vezetői szakosító továbbképzés az alapképzésben nem szerezhető, különleges szakképzettséget nyújtó továbbképzés. E továbbképzés alapján szerzett oklevél az alapképzésben szerzett oklevéllel együtt érvényes, a munkakör betöltésére, a foglalkozás folytatására azonban önmagában nem jogosít. Az oktatási vezetői szakképzettség nem posztgraduális képesítés [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (7) bek, 7/1987. (VI. 29.) MM r. 7. § (1), (5) és (6) bek.].

BH1999. 42. Ha a pedagógus által oktatandó szakokat több kétszakos diploma tartalmazza, a munkakör ellátásához és a megfelelő besoroláshoz e diplomák mindegyike szükséges. A több szak közül nem oktatott tantárgy nem minősíti a többszakos diplomát egyszakossá [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (7) bek.].

BH1998. 359. A felsőfokú iskolai végzettség mellett meglévő posztgraduális képzettség csak abban az esetben vehető a besorolás szempontjából figyelembe, ha az a munkakör ellátásához szükséges [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (5) bek.].

BH1998. 250. Ugyanannál a munkáltatónál több munkakört betöltő közalkalmazott csak annak a munkakörének megfelelően sorolható be, amelyre a kinevezése szólt. Ebben az esetben is vizsgálni kell, hogy a munkakörei betöltéséhez szükséges iskolai végzettségei alapján jogosult-e a magasabb fizetési osztályba történő besorolásra [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. §, 1993. évi LXXIX. tv., 17. § (1 bek.) b) p., 138/1993. (XII. 19.) Korm. r., 150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 5. §, 2/1993. (I. 30.) MKM r. 3. mell.].

BH1998. 102. A posztgraduális képesítés figyelmen kívül hagyása pedagógus közalkalmazott esetében, ha az a munkaköre ellátásához szükségtelen [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. § (5) és (6) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 17. §].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1997. 422. Ennek célszerűségét a közalkalmazott nem vitathatja [1992. évi XXXIII. tv. 30. § (1) bek. a) és b) pont, 63. § (5) bek.].

BH1997. 156. A fizetési fokozat megállapítása – egyes kivételektől eltekintve – azonos a közalkalmazott jogviszonyban töltött idő megállapításával. Ezért a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításának szabályait a fizetési fokozat megállapításánál és a kiemelt közalkalmazotti osztályban eltöltött idő számításánál egységesen kell alkalmazni [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (2) és (6) bek., 64. § (1) bek.].

BH1996. 128. I. A pedagógus besorolásának alapja a ténylegesen betöltött munkaköre, az ehhez szükséges végzettsége vagy végzettségei, valamint a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időtartam [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (4) bek., 177/1993. (XII. 19.) Korm. r. 10. § (2) bek., 13/A. §]

BH1995. 437. Ideggondozóban szakgondozó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak besorolási feltételei [1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek. b) pont, 63. § (3) bek. b) pont, 12/1976. (IX. 9.) EüM rend. 2. § (1) és (2) bek., 18/1992. (VII. 14.) NM rend.]

BH1995. 378. Ha a munkáltató a közalkalmazottat korábban minden előírt feltétel – a felső közalkalmazotti osztály D fizetési osztály, a legalább hat év közalkalmazotti jogviszony, valamint a tartósan magas színvonalú munkavégzés – fennállása alapján sorolta az F fizetési osztályba, a jogszabály utóbb bekövetkezett módosulása ellenére sem volt lehetőség az újból történő besorolására, illetve visszasorolására [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (5) bek., 1993. évi C. tv. 3. §].

BH1995. 65. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek az 1993. december hó 19. napján hatályba lépett módosításáig az F fizetési osztályba kellett átsorolni azt a közalkalmazottat, akit a kiemelt, illetve felső közalkalmazotti osztályba soroltak be, és aki legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges vagy azzal összefüggő felsőfokú végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettsége mellett posztgraduális képesítéssel vagy tudományos fokozattal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 61. § (1) bek., 63. § (1)-(6) bek., 87. § (1) és (2) bek., 1993. évi C. tv. 3. §].

BH1994. 166. A közalkalmazott tanító esetében akkor lehet a munkakörre vonatkozóan több felsőfokú iskolai végzettséget a fizetési osztályba sorolás szempontjából elismerni, ha a munkavállaló a munkaköre ellátásához előírtnál magasabb iskolai végzettséggel is rendelkezik. Az adott munkakörhöz szükséges iskolai végzettségnél alacsonyabb szintű végzettség általában nem ad alapot a magasabb fizetési osztályba történő előresorolásra [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (3) bek. a) pont, (4) bek., 13/1986. (VIII. 1.) MM. 33. §).

Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény módosította a Kjt.-nek a közalkalmazottak besorolására vonatkozó szabályait is. E rendelkezések is 1997. február 1-jén léptek hatályba. A közalkalmazottakat a hatálybalépést követően tizenöt napon belül, tehát február 16-áig kellett újra besorolni. A besorolás következtében a közalkalmazott illetménye nem csökkenhetett. A közalkalmazottak besorolása teljesen új rendszer szerint történik.

Az új közalkalmazotti besorolás lényege, hogy a közalkalmazottat minden esetben a munkakörhöz jogszabályban előírt iskolai végzettség, szakképzettség, szakképesítés, doktori cím, tudományos fokozat alapján kell besorolni. A munkáltatónak tehát azt kell vizsgálnia, hogy a közalkalmazott által betöltött munkakörhöz a jogszabály milyen követelményt határozott meg. E rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a közalkalmazott nem rendelkezik a jogszabályban előírt iskolai végzettséggel, szakképesítéssel, szakképzettséggel, doktori címmel, tudományos fokozattal. A megfelelő képesítés hiányában történő alkalmazás jogellenes, és amennyiben nem volt lehetőség arra, hogy a munkáltató a megkívánt képesítési követelményektől eltekintsen, alkalmazni kell a Munka tv.-nek az érvénytelenségi szabályait.

Az osztályba sorolásnál nem játszik szerepet, hogy a közalkalmazott hány főiskolai, egyetemi oklevéllel, középiskolai, szakmunkásképző iskolai stb. bizonyítvánnyal rendelkezik, illetőleg, hogy ezekben az oklevelekben bizonyítványokban hány szakképzettség, szakképesítés van feltüntetve. Abban az esetben, ha a munkakört különböző szintű oklevéllel, bizonyítvánnyal be lehet tölteni, a besorolást az alapján a legmagasabb iskolai végzettség stb. figyelembe vételével kell elvégezni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik. Így például, amennyiben a pedagógus munkakör betölthető főiskolai végzettséggel is és egyetemi végzettséggel is, és a pedagógusnak egyetemi szintű végzettsége van, a besorolást az egyetemi végzettségnek megfelelően kell elvégezni.

A besorolás során több munkáltatónál problémát jelenthet a meglévő szakképesítések minősítése, mivel a besorolási rendelkezések már az Országos Képzési Jegyzék alapján megkívánt iskolai előképzettség figyelembevételével szabályozzák a kérdéskört. A régi jegyzékben szereplő szakmák egyenértékűségének elismerése még nem történt meg. Ezekben az esetekben a munkáltatónak figyelembe kell vennie a korábbi szakmajegyzékeket, amelyek meghatározzák, hogy az egyes szakmákat milyen iskolai előképzettséggel lehet megszerezni.

Az előzőekben ismertetett besorolási szabályok alapján a közalkalmazott besorolásánál első lépésként a munkáltatónak azt kell eldöntenie, hogy a közalkalmazottat milyen feladatra alkalmazza. Ezt pontosan meg kell határoznia a kinevezési okmányban és az ehhez kapcsolódó munkaköri leírásban. A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell azt a munkakört, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatják, amelyre a kinevezés szól. A munkakör kiválasztásánál az ellátandó feladatok mellett vizsgálni kell azt is, hogy a közalkalmazott rendelkezik-e azzal az iskolai végzettséggel, szakképesítéssel, szakképzettséggel, amellyel őt az adott munkakörbe be lehet sorolni. E kérdések eldöntéséhez segíteni nyújtanak a Kjt. 61. § (3) bekezdésénél már ismertetett kormány, illetve miniszteri rendeletet vonatkozó előírásai is, amelyek eligazítást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a különböző elnevezésű munkakörökbe milyen feladatot ellátó közalkalmazottat lehet besorolni. Az egyes munkakörök több fizetési osztályba is tartozhatnak, ily módon itt is alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a közalkalmazottat a munkakör betöltésére jogosító legmagasabb iskolai végzettsége alapján kell besorolni.

A Kjt. a fizetési osztályok hierarchiájával ösztönözi a közalkalmazottakat a magasabb iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség megszerzésére. A művészeti területeken azonban ennek iskolai rendszerbeli korlátai vannak. Ezért a törvény művészeti szférában a művészeti díjak, illetve kitüntető címek alapján biztosítja a magasabb fizetési osztályba történő előmenetelt. Ennek következtében a Kjt. a jelenleg hatályos és a korábban hatályos jogszabályok alapján adott művészeti díjakat, kitüntető címeket a besorolás szempontjából azonosan kezeli. A Kjt. szerint a művészeti területen foglalkoztatottak esetében az F fizetési osztály helyett a G fizetési osztályba, a H fizetési osztály helyett az I fizetési osztályba kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény vagy a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény és az oktatási miniszter által adományozható szakmai elismerésekről szóló 24/1999. (VI. 25.) OM rendelet, vagy a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendelet alapján adományozható művészeti díjjal rendelkezik. (Megjegyezzük, hogy 2005. január 1-jétől a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, a Népművészet Mestere díj alapításáról szóló 268/2004. (IX. 24.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte a Magyar Köztársaság kiváló művésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj alapításáról szóló 99/1996. (VII. 10.) Korm. rendeletet.) E rendelkezést kell alkalmazni a korábban hatályos jogszabályok alapján Kossuth-díjban vagy állami díjban, illetve a jelenleg hatályos jogszabályokban szereplőkkel azonos elnevezésű művészeti díjban vagy kitüntető címben részesült, művészeti területen foglalkoztatottak besorolásánál is [Kjt. 63. § (2)].

A közalkalmazottak besorolásának garanciális szabályai közé tartozik az a rendelkezés, hogy amennyiben az adott munkakör ellátásához az iskolai végzettségen, illetve szakképesítésen, doktori címen, tudományos fokozaton, valamint akadémiai tagságon túl egyéb más képesítés is szükséges, e képesítés hiánya nem érintheti a Kjt. 61. § (1) bekezdése szerinti besorolást [Kjt. 63. § (3)].

  1. § (1) A közalkalmazott fizetési fokozatát közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje alapján kell megállapítani.

(2) A fizetési fokozat megállapításánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására a 87/A. §-ában foglaltakat kell alkalmazni.

(3) A közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a fizetési fokozat megállapításánál a várakozási időnek a 65. § (3)-(5) bekezdése alapján megelőzőleg történt csökkentését is figyelembe lehet venni.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1997. 156. A fizetési fokozat megállapítása – egyes kivételektől eltekintve – azonos a közalkalmazott jogviszonyban töltött idő megállapításával. Ezért a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításának szabályait a fizetési fokozat megállapításánál és a kiemelt közalkalmazotti osztályban eltöltött idő számításánál egységesen kell alkalmazni [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (2) és (6) bek., 64. § (1) bek.].

BH1996. 453. II. A közalkalmazott felmentési ideje szempontjából közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározott munkaviszony időtartamát kell figyelembe venni [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 87. § (1)-(3) bek., 37. § (2) bek., 64. § (2) bek.].

A közalkalmazotti osztály megállapítása mellett jelentős tényező a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke, figyelemmel arra, hogy az a fizetési fokozat megállapításán keresztül alapvető hatással bír a közalkalmazott díjazására. A besorolás által megállapított közalkalmazotti osztály a törvény keretei között meghatározza a közalkalmazott fizetési osztályát. A fizetési osztályok fizetési fokozatokra tagozódnak, és a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő mértéke határozza meg a közalkalmazott fizetési osztályán belül fizetési fokozatát. A közalkalmazott fizetési fokozatának meghatározásánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt kell figyelembe venni [Kjt. 64. § (1)].

  1. január 1-jétől – a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény és egyéb munkajogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi CXVIII. törvény rendelkezéseire figyelemmel – a fizetési fokozat megállapításánál a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására a Kjt. 87/A. §-ában foglaltakat kell alkalmazni [Kjt. 64. § (2)]. A közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására vonatkozó szabályok módosítása azért vált az Alkotmánybíróság 25/2003. (V. 21.) AB határozatára tekintettel vált szükségessé. E határozat szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben a közalkalmazott fizetési fokozata megállapításához figyelembe veendő jogosító idők között sor- illetve tartalékos katonai és a polgári szolgálat időtartamát 2003. december 31-i határidővel fel kell tüntetni. Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy a közalkalmazotti törvényben, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál, továbbá a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál nem teremtődtek meg maradéktalanul a közalkalmazotti jogviszony kezdete előtt kötelező katonai szolgálatban töltött idő figyelembevételének, illetve beszámításának jogszabályi feltételei.

Az Alkotmánybíróság határozata többek között megállapította:

A jogalkotó a Kjt. megalkotásával 1992. július 1-jével speciális, új típusú jogviszonyt hozott létre. A korábban homogén munkajog területén – a speciális sajátosságokat kiemelve – megalkotta a közalkalmazotti jogviszonyt, melyre vonatkozó szabályokat önálló törvényben rögzítette. Ennek keretében a Kjt. 87. §-ában – a korábbi munkaviszonyt nem érintve – a jogalkotó bizonyos feltételekhez kötötte, hogy mely munkavégzésre irányuló jogviszonyt tekint a közalkalmazotti jogviszony időtartamába beszámíthatónak. A Kjt. 64. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor arról rendelkezik, hogy a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál milyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban töltött időtartamokat vesz figyelembe.

A Kjt. 87. § (2) bekezdésének c) pontja szerint közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni a szolgálati idő tartamát, a Kjt. 64. §-ának (2) bekezdése pedig ezt a szolgálati jogviszonyban töltött időtartamot a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál is figyelembe veszi. A Kjt. azonban nem értelmezi a szolgálati jogviszony fogalomkörét.

Ugyanakkor a Kjt. 87. § (2) bekezdés c) pontja azoknak a közalkalmazottaknak, akik a közalkalmazotti jogviszony létesítését megelőzően töltötték kötelező sor-, illetve tartalékos katonai szolgálatukat, e katonai szolgálat teljesítésének időtartamát a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításánál nem veszi figyelembe.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányos kötelezettség teljesítése szempontjából azonos szabályozási körbe tartoznak mindazok a közalkalmazottak, akik akár a közalkalmazotti jogviszony létesítését megelőzően vagy akár azt követően töltötték le kötelező katonai szolgálatukat. Megállapította továbbá, hogy a jogalkotó a jogalanyok között alkotmányos indok nélkül tett különbséget, mely alkotmányellenességet eredményez. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezés megsemmisítését mellőzte, mivel az Alkotmánybíróság – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján – hivatalból eljárva megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet alakult ki azáltal, hogy a jogalkotó nem teremtette meg maradéktalanul azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek lehetővé tennék, hogy valamennyi kötelező katonai szolgálatot teljesített munkavállaló – az alkotmányos kötelezettsége teljesítése szempontjából – azonos munkavállalói helyzetbe kerüljön.

A Kjt.-nek az Alkotmánybíróság határozatán alapuló új 87/A. §-ba foglalt rendelkezései a Kjt. régi 64. § (2) bekezdését és 87. § (2)-(5) bekezdését egybeszerkesztve, a korábbinál áttekinthetőbben fogalmazzák meg a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időre vonatkozó előírásokat. Így a jogalkalmazást megkönnyítendő, egy jogszabályhelyen található valamennyi, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításával kapcsolatos szabály. A sor- vagy tartalékos katonai szolgálat és a polgári szolgálat időtartamát a fizetési fokozat megállapítása szempontjából be kell számítani a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe. Mivel azonos időtartamra csak egy jogviszony vehető figyelembe, ha a katonai vagy polgári szolgálat időtartama alatt a jogosult közalkalmazotti jogviszonyban állt, nem a katonai vagy polgári szolgálat, hanem a közalkalmazotti jogviszony idejét kell beszámítani.

Fentiek alapján közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni:

– a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt,

– a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban töltött időt,

– a szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá

– a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban,

– a hivatásos nevelő szülői jogviszonyban töltött időt, valamint

– 2005. január 1-jétől a Kjt., illetőleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyba töltött időt [Kjt. 87/A. § (1)].

Amennyiben jogszabály, kormányhatározat vagy a bíróság jogerős ítélete alapján megállapítható, hogy a munkaviszony megszüntetésére a közalkalmazott politikai vagy vallási meggyőződése, továbbá munkavállalói érdek-képviseleti szervezethez való tartozása, illetve ezzel összefüggő tevékenysége miatt került sor, a munkaviszony megszüntetésétől 1990. május 2-áig a munkaviszonyban nem töltött időtartamot A Kjt. 87/A. § (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell számítani [Kjt. 87/A. § (2)].

A fizetési fokozatának megállapításánál emellett figyelembe kell venni:

– a munkaviszonynak azt az időtartamát, amely alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett,

– az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt munkaviszony teljes időtartamát,

– a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, illetve a polgári szolgálatban, továbbá 2005. január 1-jétől kezdődően a Kjt., illetőleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá nem tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyba eltöltött időt is (Ugyanakkor a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számításakor figyelmen kívül kell hagyni a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak, illetve a polgári szolgálatnak azt a tartamát, amely egyébként közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősül) [Kjt. 87/A. § (3)-(4)].

Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony megállapításakor azonos időtartamra több jogviszony vehető figyelembe, közülük erre az időre csak egy jogviszony számítható be [Kjt. 87/A. § (5)].

Az új rendelkezésekkel összefüggésben minden munkáltatónak 2004. február végéig 2004. január 1-jével a Kjt. 87/A. § (3) bekezdés c) pontjára tekintettel újra el kellett végeznie közalkalmazottai besorolását, és át kellett tekintenie az ahhoz figyelembe veendő szolgálati időt.

A Kjt. 65. § (3)-(5) bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkáltató a közalkalmazott fizetési fokozatok közötti várakozási idejét a törvényben meghatározott feltételekkel és módon csökkentse. Új közalkalmazotti jogviszony létesítésekor – a fizetési fokozat megállapításánál – a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a már ezt megelőzően végrehajtott csökkentést is figyelembe vegye [Kjt. 64. § (3)]. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy e döntés a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, vagyis nem fűződik hozzá a közalkalmazottnak alanyi jogosultsága.

  1. § (1) A közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján háromévenként eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni. A magasabb fizetési fokozat elérésével a hároméves várakozási idő újra kezdődik.

(2) A fizetési fokozatok közötti várakozási időbe nem számítható be mindazon időtartam, amelyet a 37. § (4) bekezdésének harmadik mondata alapján a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni.

(3) A közalkalmazott várakozási ideje tartósan magas színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő teljesítménye esetén csökkenthető. A várakozási idő csökkentése esetén az annak megfelelő időpontban a közalkalmazott eggyel magasabb fizetési fokozatba lép.

(4) A várakozási idő csökkentésének mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet.

(5) A közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály meghatározhatja a várakozási idő csökkentésének kötelező esetét. A várakozási idő csökkentésének mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg a (4) bekezdésben foglalt időtartamot.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

BH1994. 227. II. A várakozási időbe nem számíthatók be mindazok az időtartamok, amelyeket a végkielégítésre valójogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni [1992. évi XXXIII. tv. 65. § (2) bek.].

A közalkalmazott a kinevezéstől számított 3 éves várakozási idő elteltével – a tárgyév első napján – eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A magasabb fizetési fokozat elérésével a várakozási idő újra kezdődik [Kjt. 65. § (1)]. A közalkalmazotti osztályokon belüli előrehaladás egyik legfőbb tényezője a kinevezés után a munkáltatónál eltöltött idő. Az előrejutás rendszere – érvényesítve a folyamatosság elvét – a törvényben meghatározott várakozási idő eltelte után biztosítja az eggyel magasabb fizetési fokozatba lépést.

A Kjt. hatálybalépésekor a várakozási idő kezdő időpontját nem lehetett egységesen megállapítani, az valamennyi közalkalmazott esetében más és más időpont volt, mivel a várakozási idő a kinevezést követően, a munkába lépés napjával kezdődött. Az 1993. évi C. törvény 1993. december 19-étől pontosította a magasabb fizetési fokozatba lépés feltételeit, így a közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni. A Kjt. e szabálya egységesebbé teszi a besorolásokat azzal, hogy nem egyénenként, naptári módon kell figyelni a három év leteltét valamennyi közalkalmazottnál. Ezzel gyakorlatilag a várakozási idő a törvény módosított rendelkezése alkalmazásának első periódusában általában lerövidül, ugyanis a Kjt. hatálybalépésekor a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő megállapításának kezdő pontja a legtöbb esetben nem az év első napja volt.

Gyakorlati kérdésként merül fel, hogy a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba történő besorolása automatikusan eredményez-e nála illetményemelkedést. A kérdésre adott válasz egyszerre igen és nem. Ugyanis nincs jogi akadálya annak, hogy a munkáltató a kinevezési okmányban a törvény által garantált illetményhez képest jelentősebb összegű eltérést állapítson meg a közalkalmazott javára. A gyakorlatban nem egy esetben előfordul – a költségvetési korlátok ellenére is – hogy a közalkalmazotti illetmény néha több fokozattal is meghaladja azt az összeget, amely a közalkalmazottnak a törvényi alsó határ figyelembevételével járna. Ebben az esetben a fizetési fokozat változása a közalkalmazott illetményére semmiféle automatikus hatással nem jár, a közalkalmazott illetménye változatlan marad. A módosulás mindösszesen csak annyi, hogy a fizetési fokozat emelkedésével a közalkalmazott garantált illetménye, valamint a szabadság mértéke is nő, azaz a tényleges illetménye és a garantált illetménye közötti különbség a növekedés mértékével csökken. További következmény még, hogy a Kjt. 21. §-ának (3) bekezdése alapján – mivel a fizetési fokozat a kinevezési okmány kötelező tartalmi eleme – módosítani kell a kinevezés vonatkozó részét. A közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer alsó korlátossága azt eredményezi, hogy a fizetési fokozatban történő emelés tényleges bérnövekedéssel csak azoknál jár, akik a törvény által garantált, vagy a garantáltat nem sokkal meghaladó illetményt kapnak.

A Kjt. külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a fizetési fokozatok közötti várakozási idő szempontjából a munkáltató a törvény 37. § (4) bekezdése alapján mely időtartamokat nem vehet figyelembe. Megjegyezzük, hogy a jogalkotó 1999. augusztus 17-től az 1999. évi LVI. törvénnyel pontosította az e rendelkezésbe foglalt hivatkozást [Kjt. 65. § (2)].

Az időtényezőtől függő, garantált előmenetel alapvető eleme a közalkalmazotti pályának, de egyben azt a veszélyt is magában rejti, hogy túlzottan merevvé válik az alkalmazás struktúrája. Ennek elkerülése érdekében a Kjt. előírja azt, hogy a közalkalmazott várakozási ideje, tartósan magas színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő teljesítmény esetén csökkenthető. A várakozási idő csökkentése esetén annak megfelelő időpontban a közalkalmazott eggyel magasabb fizetési fokozatba lép [Kjt. 65. § (3)].

Amennyiben a munkáltató a fizetési fokozat megállapításánál a korábbi várakozási idő csökkentést is figyelembe veszi, ez nyilvánvalóan azzal a következménnyel jár, hogy a közalkalmazottnak a besorolása eredményeként magasabb fizetési fokozatot állapít meg. Miután azonban a más munkáltatónál megelőzőleg történt várakozási idő csökkentés figyelembevétele a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, így a közalkalmazott nem indíthat munkaügyi jogvitát abban a kérdésben hogy ezen csökkentéseket a munkáltató a fizetési fokozat megállapításánál nem vette figyelembe.

A törvényalkotó szükségesnek tartotta annak a korlátozó rendelkezésnek az előírását, hogy a várakozási idő csökkentésének mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet [Kjt. 65. § (4)].

A Kjt. a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően lehetőséget biztosít arra is, hogy a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály meghatározza a várakozási idő csökkentésének kötelező esetét. A várakozási idő csökkentésének mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg az egy évet [Kjt. 65. § (5)].

A jogalkalmazási munka segítése érdekében az alábbiakban bemutatjuk a kérdéskörrel kapcsolatos jogi szabályozást. Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy a kérdéskör rendezésére a kollektív szerződés keretében is sor kerülhet.

  1. a) A közoktatási intézményekben a közalkalmazottnak a fizetési fokozatok közötti várakozási idejét egy évvel csökkentenie kell a munkáltatónak, amennyiben a közalkalmazott törvénnyel alapított kitüntetést vagy díjat, illetve miniszter által alapított díjat kapott. Amennyiben a közalkalmazott teljesítette a külön jogszabályban [277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet] meghatározott továbbképzési követelményeket a fizetési fokozatok közötti várakozási idejét egy évvel csökkenteni kell. A várakozási idő csökkentésére azonban hétévenként csak egy alkalommal kerülhet sor még akkor is, ha ebben az időszakban többször teljesítette a továbbképzés követelményeit. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy várakozási idő csökkentésére csak 1999. január 1-jétől nyílt lehetőség mégpedig azok esetében, akik a továbbképzést 1998-ban fejezték be, és a továbbképzési követelményeket teljesítették [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14. §, 20. § (5)].
  2. b) A művészeti, a közművelődési és a közgyűjtemény területen foglalkoztatott közalkalmazott kötelező várakozási idejét egy évvel csökkenteni kell, amennyiben a közalkalmazott miniszter vagy annál magasabb állami kitüntetésben részesült, illetőleg tudományos fokozatot szerzett [150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 17. §].
  3. c) Amennyiben a felsőoktatási intézményben foglalkoztatott közalkalmazott állami kitüntetésben részesült – a Kjt. 63. §-ának (2) bekezdésében megjelölt, művészeti területen foglalkoztatottak kivételével -, a felsőoktatási intézményben a végrehajtási rendelet mellékletében meghatározott munkakörökben a közalkalmazott fizetési fokozatok közötti várakozás idejét a kitüntetés évében egy évvel csökkenteni kell [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 8. §].
  4. d) A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán a munkáltató a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba történő besoroláshoz szükséges kötelező várakozási idejét egy évvel csökkenteni köteles, ha az miniszteri vagy annál magasabb állami kitüntetésben részesült, illetőleg tudományos fokozatot szerzett [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 13. §].
  5. § (1) A fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetmény garantált összegét, valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz tartozó – az első fizetési fokozat garantált illetményére épülő – legkisebb szorzószámokat az éves költségvetési törvény állapítja meg.

(2) Amennyiben a közalkalmazottnak a munkaköre ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség mellett a kinevezésében feltüntetett további szakképesítésre, szakképzettségre is szükség van, és azzal a közalkalmazott rendelkezik, az (1) bekezdés szerint járó garantált illetménye

  1. a) egy további szakképesítés esetén legalább 5%-kal,
  2. b) kettő vagy több további szakképesítés esetén legalább 8%-kal növekszik.

Az illetménynövekedés feltétele, hogy a közalkalmazott a további szakképesítését munkaidejének legalább 10%-ában hasznosítja.

(3) A (2) bekezdés szerinti illetménynövekedés mértéke a „H”, „I” vagy „J” fizetési osztályba besorolt közalkalmazott által megszerzett

  1. a) egy további szakképesítés esetén legalább 7%,
  2. b) kettő vagy több további szakképesítés esetén legalább 10%.

(4) Azokban az esetekben, ahol a további szakképesítés hasznosításának mértéke előre nem határozható meg, az illetménynövekedés feltételeit a miniszter állapítja meg. Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a közoktatási ágazatban a további szakképesítés hasznosításának a kötelező óraszámra eső mértékét meghatározza.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása 2007. szeptember 1-jétől megnövelte a pedagógusok kötelező óraszámát. Ha az óraszámemelést megelőzően a pedagógus további szakképesítését egy vagy két osztály tanításában hasznosította, és a kötelező óraszáma a munkaidő 10%-át elérte, garantált illetménye a törvény szabályai szerint 5, illetve 8%-kal növekedhetett. A kötelező óraszám emelése miatt a munkaidő 10%-át már nem érné el minden esetben a további szakképesítés hasznosításának aránya, így ez közvetetten a legképzettebb pedagógusok illetményének csökkentésére vezetne. Ez a kérdés a Kjt. közoktatási végrehajtási rendeletében megnyugtatóan rendezhető, ehhez teremti meg a törvény a felhatalmazási alapokat.

(5) További szakképesítésként a közalkalmazott besorolásánál alapul vettel azonos képzettségi szinten szerzett szakképesítést, szakképzettséget lehet figyelembe venni.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazása során a képzettségi szintek a következők:

  1. a) alsó képzettségi szint az „A” fizetési osztályban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés;
  2. b) közép képzettségi szint a „B”, „C” és „D” fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés;
  3. c) felső képzettségi szint az „E”, „F”, „G”, „H”, „I” és „J” fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség.

(7)-(9)

(10) A garantált illetmény összegét a kerekítés általános szabályai szerint száz forintra kerekítve kell megállapítani.

(11) A (2)-(4) bekezdésben említett illetményrész azon időszak alatt illeti meg a közalkalmazottat, amely alatt a további szakképesítést alkalmazza. Ez az időszak azonban egy hónapnál rövidebb nem lehet.

EBH2007. 1646. A pedagógusok túlmunkadíja, távolléti díja megállapításánál illetményként a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összegét kell figyelembe venni [1992. évi XXXIII. törvény 66. § (1) bekezdés, 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 16. §].

EBH2006. 1544. A garantált illetmény összegét meghaladó, munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a kinevezésben meghatározott illetmény része. Ebből következően a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész akkor csökkenthető vagy vonható meg, ha ez nem jár a kinevezés szerinti illetmény összegének csökkenésével (1992. évi XXXIII. törvény 21. § (1) és (3) bek., 66. § (1) bek.; 1992. évi XXII. törvény 82. § (1) bek.].

BH2007. 64. Ha a közalkalmazott a törvényben szabályozott, különös feltételek alapján járó juttatásra a feltételek hiánya miatt nem jogosult, a jogszabálysértéssel megállapított juttatás a közalkalmazott hozzájárulása nélkül megvonható és az összilletmény csökkenthető [1992. évi XXXIII. törvény 66. § (2) bekezdés].

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

  1. január 1-jétől a közalkalmazotti fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetmény garantált összegét, valamint a növekvő számú fizetési fokozatokhoz tartozó – az első fizetési fokozat garantált illetményére épülő – legkisebb szorzószámokat a Kjt. helyett az éves költségvetési törvény állapítja meg. Az elmúlt 15 év illetmény megállapítási szabályainak változásaiból az alábbiakat indokolt kiemelni.

Az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény alapvetően megváltoztatta a közalkalmazottak díjazásával kapcsolatos szabályokat. Nem változtatott azonban azon a Kjt. hatálybalépése óta követett alapelven, hogy a munkáltató az illetmény megállapításakor legalább a törvény alapján járó illetményt köteles a közalkalmazottnak biztosítani. A törvénynek ez a szabálya azonban azzal a következménnyel is jár, hogy az illetmény megállapításánál a munkáltató a közalkalmazott javára eltérhet, tehát a fizetési fokozat által meghatározott illetménynél magasabb összegű illetményt állapíthat meg részére. Felhívjuk a figyelmet, hogy a fizetési fokozat alapján a közalkalmazott részére garantáltan járó illetménynél alacsonyabb összegű díjazást a munkáltató nem állapíthat meg, sőt fegyelmi büntetés kiszabásakor sincs lehetősége a fegyelmi jogkör gyakorlójának a közalkalmazott részére a törvény által garantáltan biztosított illetmény csökkentésére. Az illetmény-előmeneteli rendszer ezen sajátossága egyben lehetőséget teremt a munkáltató számára, hogy a közalkalmazottak között kellő mértékben tudjon differenciálni a díjazás tekintetében, elismerve ezzel a tartósan jó, valamint a kiemelkedő munkateljesítményeket.

Mielőtt az illetménymegállapítás jelenlegi szabályozást ismertetnénk, feltétlenül indokolt röviden áttekinteni a Kjt. hatálybalépését követően végrehajtott módosításokat is. A jogalkotó a közalkalmazotti illetmények összegének meghatározásakor már 1992-ben sem hagyhatta figyelmen kívül a gazdaság jelenségeit, elsősorban az inflációt. Így a Kjt. egy országosan egységes illetmény-előmeneteli rendszert hozott létre. A törvény szerint csak a legalacsonyabb fizetési fokozathoz (A/1) tartozó illetményt definiálta külön törvény abszolút számban, a további fokozatokhoz egy-egy szorzószám járult, és ennek segítségével kellett a tényleges illetmény összegét megállapítani. Az A/1. fokozathoz tartozó illetmény összegét már ekkor is az éves költségvetési törvény szabályozta.

A Kjt.-t módosító 1996. évi XXVIII. törvénynek az illetményrendszert érintő jelentős változtatása volt, hogy az addigi szorzószámos megoldás helyett fix illetményösszegeket tartalmazó illetménytábla került bevezetésre. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy az addigi merev, az A1. fokozat változásának a többi fizetési osztályt is automatikusan meghatározó rendszere helyett olyan szisztéma érvényesüljön, amely lehetővé tette a fizetési fokozatok szerinti illetményarányok rugalmasabb kialakítását a béralku során. A bértáblán feltüntetett összegek ugyanis, ahogy már addig is az illetmények garantált minimumának felelnek meg, amelyekből felfelé el lehetett térni. Ezzel megvalósult a közalkalmazotti bértáblának a minimálbérhez való igazítása is, hiszen az A1. fizetési fokozathoz tartozó garantált illetményt a törvény a minimálbér összegében állapította meg.

A jelenleg hatályos szabályozás mintegy ötvözve az eddig alkalmazott illetmény-megállapítási módszereket csak az egyes fizetési osztályok első fizetési fokozatához tartozó illetményt határozza meg. A további – növekvő – fizetési fokozatokhoz szorzószámok kapcsolódnak. Az első fizetési fokozatokhoz tartozó illetmény garantált összegét, valamint a fizetési fokozatokhoz tartozó legkisebb szorzószámokat a Kjt. melléklete tartalmazza [Kjt. 66. § (1), 1. számú melléklet].

  1. február 1-jétől tehát a garantált összegű közalkalmazotti illetményeket az 1. számú fizetési fokozathoz kapcsolódó illetmény és az egyes fizetési fokozatokhoz kapcsolódó szorzószámok alapján kell megállapítani.

A munkáltatónak az illetmények megállapításakor természetesen figyelemmel kell lennie az irányadó minimálbér összegére is.

Mint azt már az előzőekben részletesen kifejtettük 1997. február 1-jétől a közalkalmazott besorolására a munkaköre ellátásához szükséges iskolai végzettség, illetve szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, azaz képzettségi szint alapján kerül sor. A Kjt.-hez kapcsolódó jogszabályok rendelkezése szerint ugyanazon munkakörök többféle iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség stb. birtokában is elláthatóak. A törvény a magasabb képzettség, szakképzettség megszerzésének ösztönzése érdekében akként rendelkezik, hogy a közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt, annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik.

Ugyanakkor a közalkalmazott által a munkaköre ellátásához használt – azonos szintű – több szakképesítést a Kjt. a garantált illetmény megemelésével ismeri el. Egy további szakképesítés használata esetén a közalkalmazott garantált illetmény legalább 5%-kal, további két, vagy több szakképesítés használata esetén legalább 8%-kal növekszik. A magasabb képzettségi szint (főiskola, egyetem) mellett megszerzett további szakképesítés a munkakör ellátásához jobban hasznosítható, amit az illetménynövekedés magasabb százalékával indokolt elismerni. Az emelés – főszabálykénti – további feltétele, hogy a közalkalmazott e további szakképesítést munkaidejének legalább 10%-ban hasznosítsa. A módosítás tehát a garantált illetmény növekedéséhez feltételt állapít meg. E feltétel későbbi meghiúsulása esetén az emelt mértékű garantált illetmény kifizetésére a továbbiakban már nem kerülhet sor [Kjt. 66. § (2)].

A Kjt. külön rendelkezést tartalmaz a magasan kvalifikált közalkalmazottakra vonatkozóan, így a garantált illetménynövekedés mértéke a H, I vagy J fizetési osztályba besorolt közalkalmazott által megszerzett egy további szakképesítés esetén (ha pl. az német-francia szakos tanár a német mellett a franciát is tanítja) legalább 7%-kal, kettő vagy több további szakképesítés esetén (pl. a német-francia-magyar szakos tanár a német mellett a francát és a magyart is tanítja) legalább 10%-kal növekszik [Kjt. 66. § (3)]. E rendelkezés értelemszerűen abban az esetben is alkalmazandó, ha a közalkalmazott diplomája egyidejűleg több szakképesítést tanúsít. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy e rendelkezés a Kjt. által garantált, azaz a Kjt. 1 számú melléklete szerinti illetményminimumok százalékos emelkedéséről rendelkezik. Amennyiben a közalkalmazott jelenlegi illetménye a garantált illetmény meghatározott százalékkal (öt, illetve nyolc/illetőleg hét, illetve tíz) emelt összegét meghaladja, illetményemelésre egyáltalán nem kerül sor. Ha pedig a jelenlegi illetmény a garantált illetménynél magasabb, de a meghatározott százalékkal emelt illetményminimum összegét nem éri el, illetményemelésre a garantált illetmény emelt mértékéig kerül sor. E rendelkezés tehát semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy a garantált illetmény meghatározott százalékának megfelelő összeggel a közalkalmazott jelenlegi, a garantált illetmény emelt mértékénél magasabb összegű illetménye növekedne meg.

Egyes területeken (pl. több szakvizsgával rendelkező orvos esetében) a hasznosítás várható mértéke előre nem határozható meg. Ilyen esetekben az illetményemelés konkrét feltételeit a miniszter – önkormányzati intézményeket is érintő területeken a Kormány – határozza meg [Kjt. 66. § (4)]. Az e felhatalmazás alapján született jogi szabályozás az alábbiakban foglalható össze.

A közoktatási intézményekben a kinevezésben feltüntetett további szakképesítés hasznosításának mértékétől függetlenül illetménynövekedés illeti meg a pedagógust:

  1. a) Amennyiben magasabb vezetői, vezetői megbízást kapott és a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett óvodapedagógusi, tanítói, tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett, számviteli, pénzügyi, jogi, közgazdasági, valamint a b) pontban felsorolt szakképzettséggel rendelkezik.
  2. b) Az óvodai nevelésben és az iskolai oktatásban, ha az óvodapedagógusi, tanítói, tanári végzettsége mellett pedagógiai, pedagógia szakos előadói, szociál-pedagógiai, nevelőtanári szakképzettséggel rendelkezik.
  3. c) Kollégiumi nevelésben, napközis és tanulószobai foglalkozásban, ha a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett a b) pontban felsorolt vagy másik tanári szakképzettséggel rendelkezik.
  4. d) A szakképzésben, ha a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettséggel rendelkezik.
  5. e) A fogyatékos gyermek óvodai nevelésében, iskolai nevelésében és oktatásában, kollégiumi nevelésében, ha a gyógypedagógiai tanári (terapeuta), konduktori végzettsége mellett óvodapedagógusi, tanítói, tanári szakképzettséggel rendelkezik.
  6. f) Az iskolai, kollégiumi könyvtári feladatok ellátásakor, ha könyvtárosi végzettsége mellett tanári, tanítói szakképzettséggel rendelkezik.
  7. g) A nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén folyó óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés esetén, ha az óvodapedagógusi, tanítói, tanári szakképzettsége mellett az óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés nyelvének tanítására jogosító óvodapedagógusi, tanítói (nemzetiségi szakkollégiumi), tanári, nyelvtanári szakképzettséggel rendelkezik.
  8. h) Az iskolapszichológusi feladatok ellátásához a pszichológus szakképzettség mellett tanítói, tanári szakképzettséggel rendelkezik.
  9. i) A gyógytestnevelési feladatok ellátásához a testnevelőtanári szakképzettség mellett gyógytestnevelő szakképzettséggel rendelkezik.

Az a) pontban foglaltakat a pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények magasabb vezetői és vezetői megbízást kapott közalkalmazottai, a pedagógiai szakszolgálat intézmények pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottai, a pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények pedagógiai szakértő és pedagógiai előadó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottai tekintetében is alkalmazni kell [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14/A. §].

A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottak tekintetében a rendelet melléklete tartalmazza az illetménynövekedésre jogosító szak-, illetve szakmai képesítéseket [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 12. §, 3. melléklet].

A munkaügyi ágazatban a kinevezésben feltüntetett további szakképesítés hasznosításának mértékétől függetlenül illetménynövekedés illeti meg a közalkalmazottat:

  1. a) Ha a magasabb vezetői, vezetői megbízást kapott és a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett számviteli, pénzügyi, jogi, közigazgatási;
  2. b) Számítástechnikai szervező, szoftverfejlesztő, informatikus, szervező munkakörben, ha a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett közgazdasági;
  3. c) Orvosi szakasszisztens, fogászati asszisztens munkakörben, ha a munkakör ellátásához szükséges szakképzettségen felül egészségügyi főiskola bármely szakán szerzett szakképzettséggel rendelkezik.

Az előbb említett a) pont szerinti esetben további feltétel, hogy a közalkalmazott által betöltött munkakörhöz szükséges képesítés, egészségügyi főiskolai képzés keretében nem szerezhető meg [1/1993. (IV. 20.) MüM rendelet 12/A. §].

A felsőoktatási intézményekben a rendelet melléklete szerint oktatói munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat akkor illeti meg illetménynövekedés, ha a kinevezésben feltüntetett további szakképesítést az intézmény által indított alapképzési vagy szakirányú továbbképzési szakon, illetve felsőfokú szakképzésben hasznosítja [33/2000. (XII. 26.) OM rendelet 11. §, 2. melléklet].

A Professzorok Házában, az Oktatási Minisztérium Szolgáltató Intézményében, a Nemzeti Szakképzési Intézetben, a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodán, valamint az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságán foglalkoztatott közalkalmazott illetményét a Kjt. 66. §-ában meghatározott mértékben köteles növelni a munkáltató, ha az érintett a munkaköre ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettségén, szakképzettségén túl a rendelet mellékletében felsorolt szakképesítések valamelyikével rendelkezik. A munkáltató minden további illetménynövelésre jogosító szakképesítést köteles a kinevezésben feltüntetni.

A regionális képző központokban, valamint a Nemzeti Szakképzési Intézetben foglalkoztatott közalkalmazott, ha a besorolás alapjául szolgáló felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett tanári, felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettséggel rendelkezik ugyancsak a Kjt. 66. §-ának (3) bekezdésében meghatározott illetménynövekedésre jogosult [30/2000. (X. 11.) OM rendelet 14. §, 3. melléklet].

A pénzügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó intézményekben annak a közalkalmazottnak a garantált illetménye növelhető a Kjt.-ben meghatározott mértékben, aki a munkaköre ellátásához a besorolása alapjául szolgáló iskolai végzettségén, szakképzettségén túl a rendelet mellékletében felsorolt szakképesítések valamelyikével is rendelkezik [17/1993. (VI. 18.) PM rendelet 8/A. §, 2. számú melléklet].

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fenti feltételeknek megfelelő közalkalmazottak esetében a garantált illetmény növekedését a munkáltatónak a hasznosítás mértékétől függetlenül biztosítania kell.

A garantált illetmény növelésére alapot adó, a munkakör ellátásához szükséges további szakképesítést, szakképzettséget a munkáltatónak a közalkalmazott kinevezésében kell megjelölnie [Kjt. 66. § (5)].

A képzettségi szinteket a Kjt. a következők szerint állapítja meg:

  1. a) Alsó képzettségi szint az A fizetési osztályban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés.
  2. b) Közép képzettségi szint a B, C és D fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés.
  3. c) Felső képzettségi szint az E, F, G, H, I és J fizetési osztályokban meghatározott iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség [Kjt. 66. § (6)].

A Kjt. technikai szabályt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a közalkalmazott garantált illetményének összegét a kerekítés általános szabályai szerint 100 Ft-ra kerekítve kell megállapítania a munkáltatónak [Kjt. 66. § (10)].

  1. § (1) A közalkalmazott a fizetési fokozata alapján járó illetményén felül illetménykiegészítésben részesülhet.

(2) A kollektív szerződés, ennek rendelkezése hiányában a munkáltató határozza meg, hogy a munkáltató a gazdálkodás eredményének mely hányadát és milyen feltételek szerint fordítja illetménykiegészítésre.

(3) A munkáltató, ha az elért teljesítménytől függően térítésben részesül, annak meghatározott hányadát illetménykiegészítésre fordíthatja jogszabályban, vagy ennek hiányában kollektív szerződésben foglaltak szerint. Ebben az esetben a közalkalmazottal külön megállapodásban kell meghatározni a részére járó illetménykiegészítés feltételeit és mértékét.

A Kjt. lehetővé teszi, hogy a munkáltató a közalkalmazottat a fizetési fokozata alapján járó illetményén felül illetménykiegészítésben részesítse [Kjt. 67. § (1)]. Az illetménykiegészítés a teljesítmény-követelmény alapján értékelhető munkát végző közalkalmazottnak adható, tehát lényege szerint egyfajta teljesítménybérezési forma.

  1. december 31-éig a Kjt. szabályozása szerint a kollektív szerződés határozta meg, hogy a munkáltató a gazdálkodás eredményének mely hányadát és milyen feltételek szerint fordítja illetménykiegészítésre. A törvényalkotó azonban olyan munkáltatóknál sem tartotta indokoltnak elzárni a közalkalmazottakat az illetménykiegészítésben részesülés lehetőségétől, amelyeknél nincs kollektív szerződés. Erre tekintettel 2008. január 1-jétől a 2007. évi CLXXIX. törvény a munkáltató számára kell felhatalmazást adott, hogy az illetménykiegészítésre felhasználható összeget meghatározza [Kjt. 67. § (2)].

A kollektív szerződésben a munkáltató és a közalkalmazotti szakszervezet (szakszervezetek) együttesen állapítják meg, hogy a munkáltató gazdálkodásából származó eredmény mekkora hányadát fordítják illetménykiegészítésre. A kollektív szerződésben rendezhető az is, hogy a díjazás emelésére felhasználandó összeg az egyes fizetési osztályok és fizetési fokozatok között milyen arányban kerül elosztásra. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy 1996. áprilisától – figyelemmel a Kjt. 17. § (3) bekezdésére – kollektív szerződés hiányában e kérdéskör a közalkalmazotti szabályzatban nem szabályozható.

  1. január 1-jétől a közoktatási intézményekben a munkáltatónak előnyben kell részesítenie a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés megállapításakor azt a pedagógust, aki a közoktatási törvény 1. számú melléklet Harmadik rész II/9. pontjában meghatározott feladatok ellátásában heti rendszerességgel közreműködik, és ezáltal tevékenysége meghaladja az átlagos teljesítményt.

A Kjt. külön szabályozást tartalmaz arra az esetre, amikor a munkáltató az elért teljesítménytől függően térítésben részesül. Ekkor a térítés meghatározott hányadát illetmény-kiegészítésre fordíthatja a jogszabályban, ennek hiányában a kollektív szerződésben foglaltak szerint. Ebben az esetben külön-megállapodásban kell meghatározni a közalkalmazott részére járó illetménykiegészítés feltételeit és mértékét [Kjt. 67. § (3)].

A gyakorlatban jogalkalmazási gondot okozhat az illetménykiegészítés és az emelt összegű illetmény elhatárolása. A Kjt. 66. §-a azáltal, hogy a Kjt. mellékletében foglalt, a közalkalmazott fizetési fokozatához kapcsolódó illetményösszegeket garantált minimumként határozza meg, lehetőséget biztosít a munkáltató számára, hogy – amennyiben ennek financiális feltételei rendelkezésére állnak – a közalkalmazott illetményét az illetménytáblán szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg. Ez a különbözet az illetmény része, nem tévesztendő tehát össze az illetménykiegészítéssel. Az illetménykiegészítésben részesülő közalkalmazott munkáltatótól származó havi jövedelme ugyanis két részből tevődik össze, magából az időbér jellegű illetményből, valamint az ezen felül fizetett teljesítménybér jellegű illetménykiegészítésből. A különbségtételt az is indokolja, hogy a munkáltató nemcsak a teljesítménybérrel értékelhető munkát végző közalkalmazottnak fizethet emelt összegű illetményt.

Itt jegyezzük meg, hogy a felsőoktatási intézményekben az oktatási miniszter – fenntartói jogkörében eljárva – az intézmény vezetője számára a magasabb vezető beosztás időtartamára – a vezetői illetménypótlékon túl – határozott időre szóló illetménykiegészítést állapíthat meg. Az illetménykiegészítés megállapításának alapfeltétele az intézmény gazdasági tanácsának erre vonatkozó javaslata [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 10. §]

  1. § (1) A közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább háromhavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének időtartama.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a hat hónapot nem haladja meg –

  1. a) a keresőképtelenséget okozó betegség,
  2. b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság,
  3. c) a tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint
  4. d) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(4) A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg.

(5) Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény összegét az utolsó munkában töltött napon irányadó illetmény alapján kell meghatározni.

(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete,

  1. a) ha a kifizetés esedékességének időpontjában a közalkalmazotti jogviszony még nem áll fenn legalább három hónapja, vagy
  2. b) ha a kifizetést megelőző hónap teljes tartama alatt a közalkalmazotti jogviszony a (3) bekezdés a), c), illetve d) pontjában meghatározott okból, illetőleg fizetés nélküli szabadság miatt szünetelt.

(7) Ha a tárgyév során kifizetett részletek összege a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(5) bekezdés szerint megállapított összegét

  1. a) nem éri el, úgy a különbözetet
  2. aa) a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon,
  3. ab) a közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon

a közalkalmazott számára ki kell fizetni;

  1. b) meghaladja, úgy a különbözetet
  2. ba) a közalkalmazott tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből,
  3. bb) a közalkalmazotti jogviszonynak az aa) pontban foglalt időpontot megelőzően történő megszűnése esetén a közalkalmazott számára a jogviszony megszűnésekor kifizetett juttatások összegéből

a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.

A törvény a közszolgálati jogviszonytörvényeket módosítja az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány között 2007. február 19-én létrejött megállapodás végrehajtása céljából.

Eszerint a közszolgálatban dolgozók 2007. július 1-jétől kezdődően a tárgyév után járó 13. havi illetményükhöz nem utólag, hanem évközben havi részletekben, előlegszerűen jutnak hozzá. Ilyen címen a közszolgálati alkalmazottak számára havonta az illetményük 1/12-e, azaz 8,3%-a kerül kifizetésre.

A megállapodásban foglaltak szerint 2009-től kezdődően a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére a tárgyév decemberében kerül sor, amelynek érdekében a jövőben további törvényalkotás válik szükségessé.

Valamennyi jogállási törvényre vonatkozóan egységesen a 13. havi illetmény egytizenkettedének havi bontásban való kifizetéséről rendelkezik a törvény. Egyúttal kizárja azokat az eseteket, amikor az érintett személy nem felel meg a 13. havi illetményben részesülés feltételeinek, mivel ekkor előleg fizetése sem indokolt. Rendezi továbbá a tárgyévet követő év januárjában való elszámolás és a különbözet kifizetése, illetve visszatérítése szabályait is (ennek során a Munka Törvénykönyve vonatkozó előírásai szerint a bírósági végrehajtási jogszabályokban szereplő összeghatárig kerülhet sor bérlevonásra).

BH1994. 459. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint a közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, ha az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII.tv.68. § (1) bek. ].

BH1994. 400. A közalkalmazotti jogviszonyban álló pedagógus a jogviszonya alapján havonta jogosult a kinevezésében meghatározott mértékű illetményre. A törvény a havi illetményen felül kizárólag a jogviszony fennállása alapján biztosított alanyi jogot a tizenharmadik havi illetményre. A kifizetésének feltétele a tárgyévben fennálló legalább hathavi jogviszony igazolása volt [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) bek.].

BH1994. 350. A közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, ha az adott évben legalább hathavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A törvény – feltételként – kizárólag a jogviszony meglétét kívánta meg [1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) és (2) bek. ].

BH1994. 227. I. A közalkalmazottat minden esztendőben megilleti a 13. havi illetmény, ha az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 68. §, 138/1992. (X. 8.) Korm. r.].

A közalkalmazottak 1992 óta jogosultak a tizenharmadik havi illetményre. A Kjt. vonatkozó szabályai azonban az elmúlt években többször is jelentősen módosultak.

A korábbi évek szabályozása (2007. július elsejéig)

A tizenharmadik havi illetményre vonatkozó jelenlegi szabályokat a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvény 2006. január 1-jétől állapította meg. Az új jogi szabályozás megalkotásának közvetlen előzménye az volt, hogy az Alkotmánybíróság 2005. szeptember 12-én hozott 1208/B/2004. AB határozatában megállapította – több más törvényi rendelkezéssel együtt -, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 68. §-ának , amennyiben január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban áll, kivéve ha:

– 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van,

– gyermekgondozási segélyben, illetve

– gyermekgondozási díjban részesül

szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt – hatálybalépésére visszaható hatállyal – megsemmisíti.

A jogbiztonságra, valamint az eljárást kezdeményezők különösen fontos érdekére figyelemmel az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezéseket hatálybalépésük időpontjára, 2005. január 1-jére visszaható hatállyal semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az egyhavi külön juttatásra való jogosultságot korlátozó rendelkezéseket is. A megsemmisítés azonban csak részben érintette a normaszöveget, mert a vizsgált rendelkezések teljes egészben való megsemmisítése az alkotmányellenessé nyilvánítottnál hátrányosabb helyzetet eredményezhetne. A megsemmisítés nem érintette azoknak a jogait, akik számára 2005-ben a külön juttatást kifizették.

Mivel az Alkotmánybíróság határozata 2005. január 1-jei hatállyal semmisítette meg az alkotmányellenes rendelkezéseket és állapította meg a hatályban maradó normaszöveget. Ennek megfelelően valamennyi közalkalmazott jogosultságot szerzett az egyhavi külön juttatásra 2005-ben, ha legalább egy napot közalkalmazotti jogviszonyban töltött ebben az évben.

Az Alkotmánybíróság határozata alapján jogosultságot szereztek az egyhavi külön juttatásra akik

  1. a) 2005. január 1-jén 30 napnál hosszabb ideig tartó fizetés nélküli szabadságon voltak,
  2. b) 2005. január 1-jén gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesültek,
  3. c) közalkalmazotti jogviszonyukat 2005. január 1-jét követően létesítették.

Az Alkotmánybíróság határozata szükségessé tette az egyhavi külön juttatásra vonatkozó törvényi rendelkezést. E módosításra a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvényben került sor. E törvény valamennyi foglalkoztatási jogviszony, így a közalkalmazotti tekintetében is, egységesen – újraszabályozta az egyhavi külön juttatásra való jogosultságot, másfelől meghatározta az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatos átmeneti szabályokat.

Az új általános szabály szerint 2006. január 1-jétől a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Ha ennél kevesebb jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, akkor a tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, feltéve, hogy a tárgyévben legalább három hónapot közalkalmazotti jogviszonyban töltött. A jogosultságot teremtő időtartam megállapításánál nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelése. A rendes szabadság, valamint a szülési szabadság teljes időtartamát azonban figyelembe kell venni. Ezeken túlmenően, ha együttes időtartamuk a hat hónapot nem haladja meg, a keresőképtelenséget okozó betegség, a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, a tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült – az egyhavi külön juttatásra jogosultság szempontjából – közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni.

A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg. A tizenharmadik havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell intézkedni. Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó munkában töltött napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított illetmény összege alapján kell meghatározni.

Tekintettel arra, hogy az új törvényi szabályok 2006. január 1-jén lépnek hatályba, ezért első alkalommal 2007. január 16-án kerülhet sor az általános szabályok szerint a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére.

Ugyanakkor a 2005. évi CXVIII. törvény előírja, hogy a tizenharmadik havi külön juttatással kapcsolatos 2006. január 1-jétől hatályos új szabályokat a 2005. év tekintetében is alkalmazni kell. Ez alól kivételt képez az időarányosságra vonatkozó kitétel. Ugyancsak nem alkalmazható – erre az időszakra – a Kjt. módosított 68. §-ának (6) bekezdésében foglalt szabály, amely a közalkalmazotti jogviszony évközi megszűnése esetén állapítja meg az egyhavi külön juttatás időarányos kifizetését. Ebből az következik, hogy – az általános szabálytól eltérően – 2006-ban az a közalkalmazott lesz jogosult a tizenharmadik havi illetményre, aki 2005-ben folyamatosan jogviszonyban állt. Ellenkező esetben ezen a jogcímen nem szerez jogosultságot a tizenharmadik havi illetményre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy 2006-ban nem kaphat tizenharmadik havi illetményt az a közalkalmazott, aki 2005-ben nem állt végig folyamatosan közalkalmazotti jogviszonyban. Ugyanis a törvény rendelkezése szerint, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya 2005. január 1-jét követően keletkezett a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni a Kjt. 68. §-ának a törvény kihirdetésekor hatályos rendelkezései szerinti egyhavi külön juttatás kifizetése iránt, feltéve, hogy az egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszony 2005. január 1-jei fennállásának hiányában 2005. január 17-én az akkor hatályos törvényi rendelkezések szerint egyhavi külön juttatásban nem részesült. Annak ellenére, hogy ebben az esetben a közalkalmazott 2005-re vonatkozóan nem állt tizenkét hónapig jogviszonyban az egyhavi külön juttatás teljes összegére jogosultságot szerez. Ez abból következik, hogy a törvény kihirdetésekor hatályos Kjt. 68. §-a szerint kell eljárni, amelynek szövege megegyezik az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakkal. Ennek megfelelően a közalkalmazott jogosultságot szerez az egyhavi külön juttatásra függetlenül attól, hogy milyen időtartamban állt közalkalmazotti jogviszonyban. A külön juttatás összege megegyezik a jogviszony keletkezése időpontjában irányadó illetménnyel.

Szintén teljes összegű egyhavi külön juttatásra jogosultak azok a közalkalmazottak, akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonya 2005. január 1-jén fennállt, azonban az egyhavi külön juttatás kifizetésére 2005. január 17-én nem került sor, mert a jogviszonyuk e napon 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság folytán szünetelt, illetőleg az érintett személyek gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban részesültek. Részükre a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az egyhavi külön juttatás kifizetése iránt. A külön juttatás összege megegyezik a GYES, illetve a GYED folyósításának megkezdését, illetve a fizetés nélküli szabadságot megelőző utolsó munkában töltött teljes naptári hónapra kifizetett illetménnyel. Ha a közalkalmazott a 2005. év folyamán a fizetés nélküli szabadságról, GYES-ről, illetve GYED-ről visszatért, a külön juttatás összege a visszatéréskor megállapított illetménnyel egyezik meg.

Számos jogvitát zárt le a legfelsőbb Bíróság 2006. januárjában megszületett jogegységi határozata. A jogegységi határozat meghozatalára tett indítvány annak a kérdésnek az eldöntésére irányult, hogy a közszférában foglalkoztatottakat 2004. évre egyhavi külön juttatás megilleti-e, ennek kifizetéséről mikor kellett intézkedni, a 2005. januárjában kifizetett egyhavi külön juttatást melyik évre járó juttatásként kell figyelembe venni. A jogegységi határozat meghozatalát az tette szükségessé, hogy a 2003. évi XCV. törvénnyel, illetve 2004. évi CXXXV. törvénnyel módosított szabályok alkalmazásával kapcsolatban a 2004. évi tizenharmadik havi illetményre való jogosultság és annak kifizetési időpontja tekintetében az ítélkezési gyakorlat nem egységes. Az egyik jogerős munkaügyi bírósági ítélet a 2004. évre vonatkozóan előterjesztett tizenharmadik havi illetmény iránti igény elutasítását – egyebek mellett – azzal indokolta, hogy a módosított szabály 2004. február 1-jei hatályba lépésére tekintettel a korábbi 13. havi illetmény egyfajta nulladik havi külön juttatássá fordult át 2005. évtől, így 2004. évre vonatkozóan a közszférában dolgozók részére nem folyósítanak 13. havi illetményt (Miskolci Munkaügyi Bíróság M.927/2004/5.). Más bíróságok úgy foglaltak állást, hogy függetlenül az új szabályok 2004. február 1-jei hatályba lépésétől, a jogalkotó minden naptári évre biztosítani kívánta a külön juttatást, így 2004. évre is (pl. Fővárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.2263/2005/5., 28.M.2991/2005/3.), a 2005. januári kifizetéseket a 2004. évi külön juttatásnak, tizenharmadik havi illetménynek tekintették (pl. Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.430/2005/5.). Ugyanakkor született olyan döntés is, amely 2004. évre a külön juttatásra való jogosultságot megállapította, és azt arra tekintet nélkül megítélte, hogy a munkáltató 2005. januárjában már kifizetett egyhavi járandóságot 2005. évi nulladik havi külön juttatás címén (pl. Vas Megyei Bíróság Mf.20.299/2005/5., Mf.20.621/2005/3.).

A jogegységi határozat szerint: A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat, a köztisztviselőket, a közalkalmazottakat, az igazságügyi alkalmazottakat, az ügyészségi szolgálati viszonyban állókat, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit 2004. évre is megillette egyhavi külön juttatás, amelynek kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni.

A legfőbb ügyész álláspontja szerint 2004. évre tizenharmadik havi juttatás – a 2004. január hónapra általában járó 1/12-ed részt meghaladóan – nem illette meg a közszférában foglalkoztatottakat, mert a módosított szabály 2004. február 1-jén lépett hatályba és így a kifizetési feltételek vizsgálatára csak 2005. január 1-jén kerülhetett sor. Ezt a helyzetet orvosolta a 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4)-(5) bekezdése.

A jogegységi tanács kizárólag a 2004. év tekintetében vizsgálta az egyhavi külön juttatásra való jogosultságot, illetve e juttatás kifizetését. A 2004. évre vonatkozó egyhavi külön juttatás iránti igények elbírálásánál az okozott jogszabály értelmezési problémát, hogy a naptári évre járó juttatásról szóló szabály módosítása évközben – 2004. február 1-jén – lépett hatályba, és a jogi szabályozás nem határozta meg, hogy az irányadó jogviszony január 1-jei fennállása, illetve a január 16-i kifizetés melyik évre vonatkozik. A 2003. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Tv.) indokolása azt tartalmazza, hogy a módosítás a kifizetés szabályozásának egységesítését szolgálja, a kifizetésről egységesen a tárgyévet követő január 16-án kell intézkedni. A módosítás előtti szabályokban is szerepelt tárgyévet követő januári kifizetés [Kjt. 68. § (6) bekezdés], valamint a jelenleg hatályos rendelkezések is tárgyévet követő január 16-ai kifizetésről szólnak. A Tv. azzal, hogy a juttatásra való jogosultságot az irányadó jogviszony január 1-jei fennállásához kötötte, a jogosultságot korlátozta. A munkavállalóra hátrányos ilyen feltétel visszamenőlegesen nem szabható [a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdés]. Ennél fogva ez a feltétel a 2004. február 1-jei hatálybalépés folytán csak 2005. január 1-jére vonatkozhat. Az előbbiekből azonban nem következik a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság megszűnése. Ezt rögzíti az Alkotmánybíróság 1208/B/2004. AB határozatának indokolása is (4. pont 6. bekezdés), amikor megállapítja, hogy a törvényhozó nem szüntette meg a külön juttatást, ilyen szándékra a törvényjavaslat indokolásából sem lehet következtetni. A módosított rendelkezések is – a korábbiakkal egyezően – minden naptári évre járó juttatásról szólnak. A munkavállalóknak e járandóságra való jogosultsága 2004. január 1-jén – az akkor hatályos szabályok szerint – arra az évre is megnyílt, és a módosítás ezt nem zárta ki azzal, hogy a jogviszony 2005. január 1-jei fennállását szabta feltételül. Ezt a feltételt azonban az Alkotmánybíróság határozata visszamenőleges 2005. január 1-jei hatállyal megsemmisítette, így ezt követően erre hivatkozni a 2004. évi igény elbírálásánál sem lehet.

A 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4)-(5) bekezdésében megállapított átmeneti szabályokból is az következik, hogy a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság nem szűnt meg. Az átmeneti szabály azokat kompenzálja, akiknek jogviszonya évközben szűnt meg.

A 2004. évre járó egyhavi külön juttatás kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni, az igény ekkor vált esedékessé. Ha a munkáltató ekkor egyhavi külön juttatást fizetett, ezzel a 2004. évi járandóság megfizetését teljesítette, a tárgyévet követő januári kifizetési szabálynak megfelelően. Ilyen esetben a munkavállaló 2004. évre vonatkozóan igényt – függetlenül a munkáltató jogszabály értelmezésétől, a kifizetés jogcímének megjelölésétől – alappal nem támaszthat. Ezt támasztja alá a 2005. évi CXVIII. törvény 36. § (1) bekezdése is, amely a 2005. évi juttatás tekintetében rendelkezik 2006. januári kifizetésről.

A 2007. július elsejétől hatályos szabályok

  1. július 1-jétől módosulnak a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére vonatkozó szabályok. A módosítás kiváltó oka, hogy 2007. februárjában az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány megállapodást kötött a keresetek 2007. évi növelését szolgáló központi intézkedésekről a közszférában. A megállapodásban a Kormány kötelezte magát, hogy 2007. március 31-ig az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban történt egyeztetést követően törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűléshez arra vonatkozóan, hogy a 2007. évre járó 13. havi illetmény felének kifizetésére havonta egyenlő részletekben kerüljön sor. A megállapodás alapján 2007. július 1-jétől kezdődően az év végéig havonta a közszolgálatban dolgozók az illetményük 8,3%-ának megfelelő összegben részesülnek Ez az összeg, gyakorlatilag megegyezik a tizenharmadik havi illetmény 1/12 részével. A tizenharmadik havi illetmény másik felének kifizetésére – fő szabály szerint – egy összegben 2008. január 16-án kerül sor.

A reálkeresetek jövő évi csökkenésének megakadályozása érdekében a Kormány vállalta azt is, hogy 2008-ban január 1-jétől az év végéig havonta egyenlő részletekben kerül sor a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2008-ban minden hónapban a közszolgálatban – így az intézményekben – dolgozók illetményük 8,3%-ának megfelelő összegű plusz juttatásban részesülnek. A tényleges elszámolás 2009. január 16-án fog megtörténni. A megállapodás szerint 2009-től a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére még a tárgyévben, tehát 2009. decemberében fog sor kerülni.

A megállapodásban foglaltaknak megfelelően 2007. július 1-jétől az egyes törvényeknek a 13. havi illetmény kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXXIII. törvény úgy módosította a Kjt. 68. §-át, hogy a tizenharmadik. havi illetmény a tárgyévben havonta, az illetmény kifizetésével egyidejűleg, a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény egytizenkettedének megfelelő összegű részletekben kell kifizetni. Lényegében a közalkalmazott havi részletekben kapja meg a tizenharmadik havi illetményét. A munkáltatónak az egyes részletek kiszámításánál a kifizetést megelőző hónapra megállapított illetményt kell alapul vennie. A törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy az új szabályokat első ízben a 2007. június hónapra járó illetmény, illetve munkabér kifizetésekor kell alkalmazni.

Ugyanakkor a jogalkotó – figyelemmel a jelenleg hatályos jogosultsági korlátokra – arról is rendelkezett, hogy nem fizethető ki a tizenharmadik havi illetmény esedékes részlete, ha a kifizetés esedékességének időpontjában a közalkalmazotti jogviszony még nem áll fenn legalább három hónapja. A Kjt. 68. § (1) bekezdése általában kizárja a tizenharmadik havi illetmény kifizetését azoknak a közalkalmazottaknak az esetében, akik a tárgyévben nem rendelkeznek legalább háromhavi közalkalmazotti jogviszonnyal.

Ugyancsak nem kerülhet sor a tizenharmadik havi illetmény esedékes részletének kifizetésére, amennyiben a kifizetést megelőző hónap teljes időtartama alatt a közalkalmazott foglalkoztatási jogviszonya:

– keresőképtelenséget okozó betegség,

– tartalékos katonai szolgálat,

– olyan munkában nem töltött idő, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült,

– fizetés nélküli szabadság,

miatt szünetelt.

Nem változott az a szabály, hogy a tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg. Kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell intézkedni. Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó munkában töltött napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított illetmény összege alapján kell meghatározni.

Tekintettel arra, hogy a tizenharmadik havi illetmény esedékes részletét a kifizetés hónapját megelőző hónapra megállapított illetmény alapul vételével kell kifizetni, a közalkalmazott illetményének évközi emelkedése esetén, a tizenharmadik havi illetmény esedékes részletét is a megemelt illetmény alapul vételével köteles megállapítani a munkáltató. Ezzel szemben, ha a közalkalmazott illetménye időközben csökken, a tizenharmadik havi illetmény esedékes részletét is a csökkentett illetmény figyelembe vételével kell megállapítania a munkáltatónak.

A tizenharmadik havi illetmény részletekben történő kifizetése szükségessé teszi a tárgyév egészét érintő elszámolást. A Kjt. 68. § (7) bekezdése szerint a tárgyév során kifizetett részletek összege adja a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményét. A tizenharmadik havi illetmény részletekben történő kifizetése szükségessé teszi a tárgyév egészét érintő elszámolást. Amennyiben a tárgyév során kifizetett részletek időarányos része nem éri el a közalkalmazottat a tárgyévre megillető tizenharmadik havi illetmény összegét, úgy a különbözetet a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell kifizetni a közalkalmazott részére. Ha az időarányosan kifizetett részletek összege meghaladja a jogosultság szerinti összeget, úgy a különbözetet a közalkalmazott tárgyévet követő januári illetményének kifizetésétől kezdődően az illetményéből az Mt. 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni.

Az új szabályozás alapján a közalkalmazott a 2008. évre járó tizenharmadik havi illetményét, 2008. januári illetményének kifizetésétől kezdődően az év végéig egyenlő részletekben fogja megkapni. A munkáltatónak az egyes részletek kiszámításánál a kifizetést megelőző hónapra megállapított illetményt kell alapul vennie. Ugyanakkor a munkáltató a részletek kifizetése kapcsán is köteles vizsgálni a Kjt. 68. §-ában foglalt jogosultsági feltételek fennállását is. A tizenharmadik. havi illetmény részletekben történő kifizetése a 2008. év vonatkozásában is szükségessé teszi a tárgyév egészét érintő elszámolást. Az elszámolásra a Kjt. 68. § (7) bekezdésben foglalt szabályok az irányadóak.

A közalkalmazotti jogviszony évközben történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon kell a tizenharmadik havi illetményre vonatkozó elszámolást elkészíteni. Az elszámoláskor a munkáltató köteles figyelembe venni, hogy a Kjt. 68. § (1) bekezdése értelmében a közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Ha ennél kevesebb közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, akkor a tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, feltéve, hogy a tárgyévben legalább három hónapot közalkalmazotti jogviszonyban töltött. Ennek megfelelően, ha a jogviszony megszűnésének időpontjáig a közalkalmazott részére kifizetett részletek összege nem éri el az őt időarányosan megillető tizenharmadik havi illetmény összegét, a munkáltató a különbözetet az utolsó munkában töltött napon köteles kifizetni a közalkalmazottnak. Ezzel szemben, ha az időarányosan kifizetett részletek összege meghaladja a jogosultság szerinti összeget, úgy a különbözetet a munkáltató a jogviszony megszűnésekor a közalkalmazott részére kifizetendő juttatások összegéből köteles levonni a munkáltató.

  1. § Az e törvényben megállapított feltételek mellett a közalkalmazott a 70-75. § szerinti illetménypótlékra jogosult. A 70-75. § szerinti illetménypótlék számításának alapját (a továbbiakban: pótlékalap) a mindenkori éves költségvetési törvény állapítja meg.

BH1997. 423. Ha az iskolának az egyház tulajdonába adása, illetőleg vétele során az állam és az egyház abban állapodik meg, hogy a pedagógusok illetményének meghatározására, a jogviszonyuk jellegétől függetlenül, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény az irányadó, e megállapodást az iskola vezetője nem vitathatja annak alapján, hogy a munkaszerződésben a jogutódlást kifejezetten kizárta [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 60-78. §-ai, 1993. évi C. tv. 2-6. §-ai].

A közalkalmazottak részére az illetménypótlék olyan körülményre tekintettel kerül megállapításra, amely a munkakörhöz kapcsolódó illetmény meghatározásánál nem volt figyelembe vehető. A Kjt. hatálybalépésekor a pótlékok összegének meghatározásánál egységes rendszert vezetett be, és ezzel egységesen állapította meg az ugyanazon körülményeken alapuló többletdíjazás mértékét. Ennek megfelelően a pótlék mértéke nem a mindenkori illetménytől, hanem az A/1 fizetési fokozat összegétől függött, és ennek százalékos arányában került meghatározásra.

  1. február 1-jétől a Kjt.-t módosító 1996. évi XXVIII. törvény a fizetési osztályokhoz és fizetési fokozatokhoz tartozó illetményeket garantált összegben határozta meg. Ezzel párhuzamosan az illetménypótlékok alapja is fix összegre változott (1996. február 1-jétől 9350 Ft, 1996. szeptember 1-jétől 9800 Ft).
  2. február 1-jétől a Kjt.-t ismételten módosító 1996. évi CXXIV. törvény az illetménypótlék számítási alapjának megjelölésére bevezette a pótlékalap fogalmát, amelynek összege 11 800 Ft-ra módosult. 1998. február 1-jétől a pótlékalap havi összege 13 500 Ft volt, 2000. január 1-jétől pedig 14 600 Ft-ra változott. 2001. január 1-jétől a 2000. évi CXXXIII. törvény 81. § (2) bekezdése alapján – a pótlékalap 15 900 Ft [Kjt. 69. §]. A Kjt. 2003 évi módosítása vezette be azt a törvényi rendelkezést, hogy a pótlékalapot a mindenkori éves költségvetési törvény állapítja meg. Ez a szabályozás szükségtelenné teszi a továbbiakban a pótlékalap változása miatt a Kjt. módosítását. A pótlékalap összege 2003. január 1-jétől 17 100 Ft volt, és ez az összeg 2004. július 1-jétől 18 200 forintra módosult. 2005. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 18 900 Ft-ban, míg 2006. április 1-jétől a 2005. évi CLIII. törvény 19 600 Ft-ban állapította meg a pótlékalap összegét.
  3. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény szerint a pótlékalap összegét változatlanul 19 600 Ft-ban határozza meg.
  4. január 1-jétől a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló 2007. évi CLXIX. törvény előírásai szerint a pótlékalap összege 20.000 Ft-ra emelkedett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Content is protected !!