Munkáltatói felmondás táppénz alatt 2020/2021

Munkáltatói felmondás táppénz alatt 2020/2021

z elmúlt néhány évben megugrott a táppénzt igénybe vevők száma, amelyet egyesek a túlterheltséggel magyaráznak, a cégek többsége azonban csendes lázadásként értékeli. Több eset is nyilvánosságra került a napokban, amelyekben a munkáltatók szabadulni szerettek volna huzamos ideig táppénzen lévő alkalmazottaiktól. Szakértők magyarázták meg, hogy milyen esetekben mondhatnak fel.

Munkába állásának még csak feltételezett időpontjáról sem nyilatkozik, egészsége azonban már több hónapja láthatóan és ahogy köztes emberektől hallottuk, rendbe jött. Ennél többet a cég nem tud, mert maga a munkavállaló ebben a kérdésben sem foglal állást. A vezetőség ezért arra a döntésre jutott, hogy megválik a munkavállalótól.

Kéri Ádám, a KRS Ügyvédi Iroda munkajogi üzletágvezetője felhívta a társaság figyelmét, hogy keresőképtelenség esetén a munkavállaló felmondási korlátozás alatt áll. A munkáltató felmondása esetén ugyanis a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:

a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,

b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,

c) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.

Jelen esetben az a.) kategóriáról van szó, az időtartam biztosan nem telt le. Amennyiben azt sejtik, hogy ténylegesen nem keresőképtelen, kezdeményezzék a keresőképtelenség felülvizsgálatát – tanácsolta a szakember.

Keresőképtelen munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése

Egy másik, az adózóna.hu szakértőjéhez forduló vállalkozás munkavállalója több hónapig táppénzen volt 2016-ban. 2017-ben februárban keresőképes lett egy napra. Ám azon a napon ismét beteg lett és másnaptól már felvette az orvos betegállományba. Az első 15 napot betegszabadságként a munkáltató kifizeti, de táppénzre már nem lesz jogosult, mivel kimerítette. A betegsége igen súlyos, nem tudni, hogy mikor lesz újból munkaképes. A vállalat szeretne megválni tőle.

Hajdu-Dudás Mária munkajogász-ügyvéd felhívta a figyelmet munkavállaló keresőképtelensége – függetlenül attól, hogy jogosult-e táppénzre vagy sem – nem eredményezi a munkaviszony megszűnését. A megszüntetésre az általános szabályok szerint felmondással vagy közös megegyezéssel kerülhet sor (az azonnali hatályú felmondást azért nem említhető, mert nem történik munkavégzés).

A felmondást a munkáltató köteles indokolni, mellyel szemben a törvény három együttes feltétel fennállását követeli meg: világosnak, valósnak és egyben okszerűnek is kell lenni. Az indok kizárólag az alábbiakkal összefüggő lehet:

  • A munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, például a munkavállaló megszegi a munkáltató utasításait – ez jelen esetben szintén kiesik.
  • A munkavállaló képességével, például: egészségügyi vagy szakmai alkalmatlanság – előbbihez foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló olyan orvosi véleménynek kell rendelkezésre állnia, mely megállapítja, hogy a munkavállaló az adott munkakör betöltésére nem alkalmas.
  • A munkáltató működésével összefüggő ok, például: átszervezés, minőségi csere, létszámcsökkentés.

Ha a munkáltató felmondást közölne, abban az esetben a felmondási idő a keresőképessé válásától kezdődik el, de legkésőbb a betegszabadság lejártát követő egy év múltával.

A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez szükséges a munkavállaló hozzájárulása. Ebben szabadon megállapodhatnak az esetleges juttatások mértékében, csak foglalják írásba és rögzítsék a feltételeket.

A keresőképtelenség teljes tartama munkában töltött időnek minősül a munka törvénykönyve szerint, melyre a munkavállalót szabadság illeti meg.

A munkáltató a felmondást – főszabályként – köteles megindokolni. Az indokolásból a munkaviszony megszüntetése okának világosan ki kell tűnnie, annak valós és okszerű voltát a nyilatkozattevőnek – esetünkben: a munkáltatónak – kell a perben bizonyítania. Az indok akkor valós, ha objektíve igaz, és akkor okszerű, ha a felmondás körülményeiből arra lehet megalapozottan következtetni, hogy a munkáltatónál a továbbiakban nincs szükség a munkavállaló munkájára.

Az „ügy megoldása érdekében” – vagyis, hogy a munkáltatója ne szüntesse meg az Ön munkaviszonyát felmondással – az a lehetősége marad, hogy meggyőzze a munkáltatóját arról, hogy szükségük van az Ön további munkájára, tudására, szakmai tapasztalataira (még úgy is, hogy az Ön „helyére” már felvettek egy másik személyt) – akár egy, a korábbitól eltérő munkakörben is, vagy pedig: megfelelő anyagi feltételeket kellene „kialkudni” a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetés esetére.

A problémára nem kizárólag az általunk megírt válasz lehet a követendő példa, elképzelhető, hogy létezik más megoldás, a kérdés más nézőpontból való megközelítése.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Content is protected !!